Utolsó napok Szöulban

Koreában is beköszöntött a fagyos tél, kemény mínuszokkal küzdünk most már minden nap. Igen nagy lelki erőre van szükség, hogy rávegyük magunkat arra, hogy kilépjünk a jó meleg padlófűtött lakásunkból és még utoljára körbejárjuk a kedvenc helyeinket, vagy esetleg megnézzük az eddig kimaradtakat.

Fotóriport Délkelet-Ázsiából

10+1 kép, ami elsősorban nem rólunk szól, hanem azokról a helyekről és emberekről ahol jártunk utazásunk során.

Thaiföld vol. 2.

A Thaiföldi utazásunk utolsó harmadát Krabiban töltöttük, összesen három napunk volt kipihenni az előző rohanós napok fáradalmait, így ide nem is terveztünk nagyobb megpróbáltatásokat és kirándulásokat. Első este nagyon lazára fogtuk, miután elfoglaltuk a hotelünket (amiről pár sorral lejjebb írok majd) kerestünk egy közeli éttermet, ahol allyoucaneat keretében mindenki kedvére válogathatott a különböző finomságok között. A vacsora végén azonban közösen arra a konszenzusra jutottunk, hogy bár finom dolgok közül válogathatunk, mivel mindenből egy kicsit eszünk korántsem lakunk olyan jól, mintha mindenki rendelt volna egy-egy tálat. De én pont ezt a belekóstolós metódust szeretem a legjobban, no meg persze a gyümölcsöket a végén levezetésképp. 

Az új szerelem, THAIFÖLD!

Nagy sóhaj, és persze hatalmas mosoly az arcomon, akárhányszor eszembe jut. Elöljáróban csak annyit: Mindenkinek el kell ide jutnia egyszer az életben, mesés, csodás, hihetetlen, lélegzetelállító, felejthetetlen, rabul ejtő, és persze nem utolsó sorban olcsó! Álmaimban nem gondoltam, hogy valamibe ennyire bele lehet szeretni! Azt meg főleg, hogy Thaiföld lesz az. És mégis :)

Szingapúr

Utunk második állomása Szingapúr volt, amiről előzetesen annyit tudtunk, hogy nagyon jó módú és rendkívül jól mennek a dolgok ott (meg persze a történetet az amerikai turistáról, aki végigkarcolt egy autót és kapott harminc botütést), aminek pedig sarkítva nem más az oka, mint az a 300 fős politikai elit, aki autokrata rendszert kialakítva gyakorolja a hatalmat e kis városállam fölött.

Kuala Lumpur

Életemben először volt alkalmam igazi felhőkarcoló negyedben sétálgatni, mert Szöulban ugyan sok van belőlük, mégsem koncentráltan, így az ember nem érzi át igazán ennek a "fíling'-jét. A nagy utazás első két napját Kuala Lumpurban terveztük eltölteni. Reggel 8-kor szállt le a gépünk, és mivel a szállást csak délután foglalhattuk el, rögtön neki is láttunk a városnézésnek.

DMZ

Nemrég ellátogattunk a demilitarizált zonába, azaz a DMZ-re. Ez ahely arról hírhedt, hogy az Észak és Dél-koreai területeket választja el egymástól.  Mivel a koreai háború csak a fegyverszüneti szerződés zárta le, békeszerződést azonban nem kötött a két Korea, ezért technikai értelemben mind a mai napig hadban állnak egymással, ami csak "ideiglenesen van felfüggesztve". Ezért van az, hogy például a két ország közötti határ sem államhatár mind a mai napig, hanem egyfajta demarkációs vonal. Erre a területre látogattunk el egy szervezett kirándulás keretében. Megmondom őszintén az először nem szerettem volna részt venni ezenaz úton, nem gondoltam, hogy ennyire érdekes lesz! De szerencsére a többieknek sikerült rábeszélniük, így nem maradtam ki semmiből.

Már a busz ablakából láthattuk a magas fallal körülvett,szögesdrótokkal megspékelt “országhatárt”. Az idegenvezető érdekes és vicces előadásmódja ellenére már a történetek is nagyon magukkal ragadtak. Ilyen volt például, hogy az északi, szemben lévő területeken nem láttunk fákat a hegytetőn. Ennek az oka pedig, hogy ott nincs gáz fűtés, csak fát használnak, így gyakorlatilag az összes fa eltűnt már az elmúlt télen. Nekem kicsit furcsa volt, hogy sokat beszélt arról, mi lesz majd, ha béke lesz és a két országrész ismét egyesül. Említette, hogy az út amin megyünk, a Szabadság útja, és ezen fognak majd a déliek bevonulni északra. Az idegenvezető pozitív hozzáállása ellenére is végig az az érzésem volt, hogy ez az állapot sajnos sokáig így lesz még.

Emlékszalagok a déli oldalon

A sárga csík mögül lehet csak fotózni, a korlátnál nem

A vasút, ami nem vezet sehova

DMZ

 

A koreai oktatás

Ha oktatási reformról, vagy a legjobb oktatási rendszerekről van szó a hazai közéletben, gyakran hivatkoznak a finn mellett a dél-koreai struktúrára, mint legjobb példák egyikére. 

Ősz, még mindig

Nem tudom megunni. Annyira szép Koreában ez az évszak, hogy egyszerűen képtelen vagyok betelni vele. Ennyire színes fákat, gyönyörű kék éggel felette még sohasem láttam. Itt tényleg minden fa más és más színben pompázik, az egész városnak adva ezzel egy különleges hangulatot, mely folyton melegséggel tölt el. Ha tehetném naphosszat sétálgatnék a campuson, parkokban, dombokon, hegyeken, kinn a szabadban, mindegy, hogy hol, csak friss levegőn.

Tokió

Nagy várakozásokkal tekintettem Tokiói utunkra, ugyanis már régóta foglalkoztatnak Japánnal kapcsolatos kérdések. Már a legelejére leírom, hogy még a felfokozott elvárásokat is messze túlszárnyalta a Tokióban töltött hosszú hétvége.

Hétvége a fiúk nélkül

Andris és Pet a hétvégét Tokióban töltötte (de rossz nekik), így Enivel itthon maradtunk és csupa olyan dolgot terveztünk csinálni, amikre a srácokat nem biztos, hogy rá tudtuk volna beszélni. Már korábban olvastam, hogy Koreában a szaunák és a fürdők nagyon híresek. Utánanéztem és pár utcára tőlünk van a környék legnagyobb szauna komplexuma, mely öt emeletes. Külön szint van a nőknek és a férfiaknak, de vagy egy koedukált emelet is, ahová mindenki bemehet.

Tapasztalatok - őszi hangulatban

Ha valaha úgy döntesz, hogy hazádat elhagyva egy másik országban próbálsz szerencsét, akkor számítanod kell arra, hogy egy teljesen új világba csöppensz. Rengeteg új, elsőre furcsa dologgal fogsz találkozni, és csak rajtad múlik, hogy mennyire tudod ezeket feldolgozni vagy befogadni. Számomra az első két hónap telt azzal, hogy a turistákra jellemző rácsodálkozással reagáltam minden újra, ami szembejött velem az utcán. Ma már vannak napok, amikor igazán otthon érzem magam Szöulban.

Busan

A munkámról még nem sokat meséltem, ezért ezt szeretném most elsősorban pótolni. Három hónapot töltök kint létem alatt a Nielsennél, mint a Retailer Services osztály munkatársa, a feladatom pedig, hogy olyan prezentációkat állítsak össze és adjak elő, amelyek által jobban megismerhetik az európai és a globális piacokat.

Magyar zúza Szöulban

Még soha nem éltünk olyan országban, amelynek lett volna saját tengere, tengerpartja. Ez nemcsak élmény és nyaralás szempontjából új nekünk, hanem azért is, mert a hal és különféle tengeri herkentyűk kínálata hatalmas és nem mellesleg friss. Ha bármikor alkalmam nyílik rá, hogy kagylót, rákot, polipot egyek a Dél-európai államokban, nem kérdés, hogy mit rendelek az éttermekben.

Lassan félidőnél

Nemsokára szobát cserélünk Petóékkal, ami azt jelzi, hogy közeleg a félidő. Ez egy kis számvetésre is alkalmat ad, ugyanis már van mire visszatekinteni és a maradék időnk is egyre körvonalazottabban látható.

Földtörténet

Az alábbi videó még előző héten készült, de csak most tudtuk beszerezni a tulajdonosától. Benne egy londoni fiatalember osztotta meg velünk otthon tanult versét. Mivel mindannyian a brit kiejtés rajongói vagyunk, nekünk nagy öröm volt meghallgatni élőben, és újranézni a videót is.

Jeju

     Az október 7.-i hétvégén Jeju szigetére utazott kis csapatunk. Ez Korea legnagyobb, vulkánkitöréssel keletkezett szigete. Nagy várakozásokkal vágtunk neki az útnak, hiszen korábban olyan véleményt is hallottunk róla, hogy ez az a hely, amit ha egyszer meglátogatsz, többé nem akarod otthagyni. Péntek délben indultunk a reptérre egy-egy jól megrakott hátizsákkal, 14:30-kor pedig percre pontosan felszállt a gépünk a Gimpo-ról. Ez Szöul második reptere, mely főleg belföldi gépeket indít. A jegyünk az Eastar-ra szólt, mely egyike a sok koreai légitársaságnak. Az út csupán egy óra volt, így a délutánt már a Jeju városában tölthettük, miután lepakoltunk a nagyon is jól felszerelt és igényes szállodai szobánkban elindultunk megkeresni Lee robogó bérlőjét. Két napra vettük ki a járgányokat, és két nap alatt az egész szigetet bejártuk.

Jegi sztárságának újabb állomása

Kicsit műveltük a nemzetközi közösséget azzal kapcsolatban, hogy mégis milyen zenét illendő hallgatniuk a külföldieknek, íme.

Alkonyat a metrón

Legutóbbi kirándulásunk végén készült videó, ahol látható hogyan halad át a metró a folyón, néhány felhőkarcoló vonala, valamint Évi újdonsült barátnője.

Zöld és bicikli

Egyre több időt töltünk a természetben, szabad levegőn. Ez főleg annak köszönhető, hogy vége lett a nyárnak és ezzel együtt a nagy hőségnek is, beköszöntött az ősz, így az idő sokkal kellemesebb, hűvöskés lett. Én személy szerint ezt nagyon élvezem, ma reggel is mosolyogva keltem ki az ágyból a rám ragyogó napsugarak miatt. 

Térélményeink

Régebbi tervem, hogy összegyűjtök néhány épületet, amelyeket izgalmasabbnak ítélünk meg a városban. A város területe és lakossága óriási, a pénz nem nagyon okoz gondot, így már csak a helyi építészeken múlik mit képesek kihozni az ikonikusnak szánt épületekből. A nagyvárosokhoz hasonlóan itt is a felhőkarcolók állnak a kreativitás középpontjában, így ebből látható egy csokor a következő bejegyzésben.

Videón a sulim (frissített)

Feltöltöttem néhány videót a telefonomról és Évi gépéről, úgyhogy most egyszerre elérhetők a bejegyzésben.

Sporthétvége és Yukiko

     Elkezdődött a félév egyik legjelentősebb eseménye, az egyetemek harca. Ilyenkor több sportágban (jéghoki, baseball, foci, kosárlabda és rugby) méri össze a tudását a két nagy privát egyetem a KUBS és a Yongsei. Mi ma a baseball meccs végét és a jéghokit néztük meg, ezzel letudva a legnépszerűbb amerikai sportokat. Ha már amerikai, itt is meg kell említenünk, hogy a nyugat majmolása talán itt a legszembetűnőbb. Nemcsak a sportágakat szeretik nagyon (mert játszani azt nem nagyon tudnak), hanem a gimis filmekben látható amerikai sportdzsekik is igen népszerűek a fiatalok körében. 

Esti séta a palotanegyedben

                                     

      Vasárnap délután még  megnéztük az egyik palotanegyedet, sajnos nem sokat láttunk belőle, mivel zárás előtt fél órával már nem engedtek be minket, hogy az egészet körbe tudjuk járni.  

Tigris az állatkertben

A napokban sikerült beszélgetni egy dél-koreai sráccal, akivel végre egy-két kérdésben mélyebbre jutottunk a szokásosnál. A legfőbb kérdés a koreai gondolkodásmód volt, vagyis az, hogy miért képtelen megvédeni magát a nyugat felől érkező hatásokkal szemben. Erre alapozva most megpróbálom rögzíteni az általa elmondottakat, belehelyezve abba a gondolati kontextusba, amit mi alakítottunk ki az itteni dolgokról.

Namdaemun Market

Délután munkám végeztével készítettem egy videót a munkahelyem környékéről, hiszen az egészen más, mint Itaewon.

Chuseok hétvége

A legutóbbi hétvégénk négy napos volt, ugyanis hétfőn tartották a hold naptár szerinti legnagyobb koreai ünnepet, a Chuseok-t. Ez náluk pont olyan, mint otthon a karácsony; ajándékokkal halmozzák el egymást, összegyűlnek a családoknál, meglátogatják rokonaikat, együtt főznek, beszélgetnek, játszanak. Ez eredetileg egy szüret, vagy aratási ünnep volt, mára azonban főképp a nagyvárosokban vesztette el a létjogosultságát és alakult át olyanná, amilyennek most mi látjuk. Koreában egyébként karácsonykor csak a párok szokták megajándékozni egymást, a valódi családi ünnepet most tartják. 

Miért élhető város Szöul? I.

Annak ellenére, hogy hivatalosan 10 milliós a város az agglomerációt nem számítva, tökéletesen jól érzem magam benne. Nagyon féltem attól, hogy a Budapestnél ötször nagyobb városban nem tudom majd megszokni a tömeget, a zsúfoltságot és a forgalmi dugókat. De nem is kellett.

Túl a nyaraláson

Csendben folydogál az idő. Átléptük a bűvös két hetet, így lassan már pszichológiailag is áttesszük székhelyünk ebbe a városba. 

Mit eszünk?

Mostanában egyre többször próbáljuk ki a helyi jellegzetességeket, mint a barbecue és a kimchi. Néhány kép arról, hogy miket ettünk az elmúlt két hétben. 

Elkezdődött a munka

Hétfőn délután kettőre voltam hivatalos az első Nielsenes meetingre, ahol miután találkoztam a HR-es Jessicával, megismerkedtem az RS csapat többi tagjával is. Mielőtt beléptem volna a szobába, Jessica egyik mondatát nem tudtam mire vélni miszerint "Ha túl sokat kérdeznek vagy kellemetlennek érzed valamelyik kérdést, mondd nyugodtan, mivel más a kultúránk, és lehet nálatok udvariatlanság megkérdezni azt, amit mi természetesnek veszünk." 

Videón a lakásunk

Körbejártam a lakásunkat Pet mobiljával..

Vicces Kelet

Íme néhány észrevétel az első hét tapasztalataiból és a látottakból leszűrve.

Mielőtt útnak indultunk, mindannyian tisztában voltunk vele, hogy egy teljesen más világba érkezünk meg. Az első nap, maga volt a tökéletes kulturális sokk: színek, szagok, ízek, emberek, bogarak, egyszóval minden, ami Szöul.

Mit tanított nekem Szöul az elmúlt néhány napban?

Túl vagyunk az elején. Tudtuk, hogy ez lesz a legnehezebb, de azt, hogy akár az itt maradásunk is kockára kerül, azt talán még akkor sem teljesen fogtuk fel, mikor már fel kellett volna. A probléma ott kezdődött, hogy az első ingatlanirodában ahová betértünk azt mondták, hogy egy évnél rövidebb időre nem nagyon lehet lakást bérelni. Majd ott folytatódott, hogy a következő tizenöt helyen is ugyanezt mondták Szöul különböző városrészeiben, valamint az egyetemen is. Ezek után a következőket vetettük be: minden energiánkat, kisebb igényeket, tűrőképességet, tárgyalási technikákat, több pénzt, valamint különleges személetmódot, ami nem engedélyezi a csüggedtséget a cél elérése előtt. Közülük a különleges szemléletmód volt az, ami nem engedte a tudatunknak, hogy foglalkozzon olyan kérdéssel, hogy mi lesz, ha a mi pénzünkből ezt most nem tudjuk megoldani napokon belül.

Végre megvan a lakásunk

Hétfőn reggel 10 perces készülődés után Pettel a nyakunkba vettük a várost, amíg Andris és Eni leadták a papírokat az egyetemen. Átváltottuk a lakbért és átvettük a lakáskulcsokat is a tulajtól. A landlady kitalálta, hogy annyira ráér, jön velünk bútorokat venni. Mondtuk neki, hogy low-budget és hogy elég a használt, mivel itt még az is drága, ha úgy vesszük, hogy az utcára kerül mind december 20.-án. Neki viszont láthatóan más elképzelése volt az olcsó-bútor fogalmáról, így 2 órás bolyongás után nem találtunk semmi olyat, ami nekünk megfizethető lett volna.

A második nap nagyvonalakban

A második napon megkerestük az egyetemünket is, kicsit ismerkedtünk a hellyel, ami elég impozáns volt. Ez a kép a főbejáratnál készült, mögöttünk pedig a főépület.

Első nap - Évi szemmel

Ma reggel landolt a gépünk Szöul-Incheon repterén 7 óra 10 perckor, pontosan a menetidő szerint. Pedig az első utunk korántsem volt zökkenőmentes. Ferihegyen több, mint másfél órát vártunk, hogy elindulhasson gép, mert valamilyen műszaki hibát észleltek felszállás előtt. Mondanom sem kell, AirFrance-ra volt jegyük, annak ellenére, hogy Zsuzsi figyelmeztetett bennünket, hogy ezzel a légitársasággal van a legtöbb probléma. A gépen ülők közül sokan le is késték a csatlakozást, nekünk szerencsénk volt, mert 3 óránk volt elérni a Párizsból induló Szöuli gépet. (Ami mellesleg szintén egy AirFrance gép, így már a csomagjaink eltűnéséért is aggódhattunk.) Szerencsénk volt, hiszen mindenki bőröndje rendre felbukkant a futószalagon, ám az én vadonatúj meseszép kis Samsonite-om eléggé összekarcolódott. De ahogy apa mondaná, egy bőrönd arra való, hogy megvédje a benne lévő dolgokat, mindegy, hogy összekarcolódik e vagy sem.

Utazás és első nap

Gyakorlottabb utazók (például tesóm) óvott minket az Air France kitűnő szolgáltatásaitól, amire próbáltunk is hallgatni, de végül is az ár győzött a megfoghatatlan negatív attitűd fölött, így a francia légitársaságot választottuk célunk eléréséhez. Természetesen már a nulladik percben probléma volt, ugyanis a legénység nem tudott megbirkózni egy elektronikai hibával, így majdnem két órát álltunk felszállás előtt a (levegőt veszek) Liszt Ferenc reptéren. A gép rendszerének két restartja után már el is tudtunk indulni, ami után nagyjából problémamentes, ám annál fárasztóbb út következett Szöulig. Szegény Évit ez meg is viselte, az utolsó egy-két órát már nagyon nehezen vészelte át, és a leszállás után is lábadozott még pár órát.