Jeju

     Az október 7.-i hétvégén Jeju szigetére utazott kis csapatunk. Ez Korea legnagyobb, vulkánkitöréssel keletkezett szigete. Nagy várakozásokkal vágtunk neki az útnak, hiszen korábban olyan véleményt is hallottunk róla, hogy ez az a hely, amit ha egyszer meglátogatsz, többé nem akarod otthagyni. Péntek délben indultunk a reptérre egy-egy jól megrakott hátizsákkal, 14:30-kor pedig percre pontosan felszállt a gépünk a Gimpo-ról. Ez Szöul második reptere, mely főleg belföldi gépeket indít. A jegyünk az Eastar-ra szólt, mely egyike a sok koreai légitársaságnak. Az út csupán egy óra volt, így a délutánt már a Jeju városában tölthettük, miután lepakoltunk a nagyon is jól felszerelt és igényes szállodai szobánkban elindultunk megkeresni Lee robogó bérlőjét. Két napra vettük ki a járgányokat, és két nap alatt az egész szigetet bejártuk.

A hétvégi járgányunkkal

     Az első nap a sziget északi és keleti részét robogóztuk be, a Láva vájta barlang (Manjanggul Cave) és a Seongeup Folk Village mellet nekem a legjobban talán Seongsan tetszett. Ez egy kis vulkáni kráter, melyre kisebb hegymászás árán jutottunk fel, viszont a kilátás kárpótolt minket ezért a kis fáradtságért is.

Vulkáni kráter - ezt másztuk meg

A lávabarlang legmélyén 

    A Manjanggul barlang pedig a világ leghosszabb vulkáni barlangja, közel 14km hosszú és a világörökség része. Nem jártuk be az egészet, hiszen csak 1km volt látogatható. Bent elég sötét volt, és folyton arra kellett figyelni, hogy hova lépsz, mivel a túra nagy részén nem volt kiépített padlóburkolat, a megszilárdult láva redőkön gyalogoltunk. 

     Terveink szerint a nap végén még megnéztünk volna egy vízesést is, de kicsit megcsúsztunk az idővel, így hosszas de kellemes motorozás után visszatértünk a bázisra, Jeju városába. Este a nagy kedvenc, a barbecue volt a vacsora. Ismét sikerült egy nagyon barátságos, családias éttermet választanunk, ahol ha elfogyott valamelyik kis csipegetnivaló saláta, öntet vagy savanyúság, már bátran és rutinosan kértük belőle az újabb (természetesen ingyenes) kört. Eni rábeszélt, hogy a sima sör helyett kóstoljam meg a koreai rizssört, a makolit. Ez annyira nem volt finom, csak elmegy kategória, de elvileg ez nem a jó fajta volt, mint utólag kiderült, úgyhogy nem adom fel a próbálkozást.

Itt épp buckák nélküliek a fejfák

    Másnap Andrissal ketten vágtunk neki a sziget előző nap nem látott részének, ugyanis Petnek megfájdul t a háta, ezért délelőtt otthon maradtak pihenni. Nyugatra indultunk, Hallim felé. Legelső állomásunk a híres Mysterious Road volt, ahol úgy tűnik, mintha az autók felfelé gurulnának a lejtőn. Elsőre nem vettük észre, így visszafordultunk, hátha látunk valamit. De semmi. Utólag Eniék elmesélték, hogy ők látták "működés közben" az érzéki csalódást, de mi Andrissal sajnos ezek szerint lemaradtunk róla. Tovább motorozva egy olyan hegyoldalra kanyarogtunk fel, ami telis-tele volt régi és új sírokkal. A koreai temetés szerint kis buckákat emelnek és ezek tövében helyeznek el egy egy kisebb kőből készült feliratos fejfát. A hegyoldalon ez különösen jól mutatott, hiszen alatta az egész nagyvárosra rá lehetett látni. Kicsit olyan volt, mintha az ősök a távolból fentről vigyáznának a szeretteikre. 

Fehér homok és fekete kövek

      Tovább utazgatva egy csodálatosan szép tengerpartra értünk, kék és zöld volt a víz, kristálytiszta, a gyönyörű fehér homok pedig különösen szép volt a fekete vulkáni kövek között. Nem is értettük, hogy miért nem fürdik senki, hiszen az idő és a víz is alkalmas lett volna rá. A szigeten számomra a legjobb élmény a vidéki motorozás volt a mandarinföldek között, a hegyi temetőben és a tengerparton. Talán a képek beszélnek helyettem is.

Fura hullámtörőkön

Hétfőn az indulás előtt még Jeju városában sétálgattunk, hiszen el kellett töltenünk este 9-ig az időt valahogy.  Arra is volt időnk, hogy a kikötőben pihengessünk, aludjunk egy kicsit a fél napsütésben a meleg köveken. Nagyon lazára fogtuk a stílust :) 

    Összességében szép volt, de korántsem annyira, mint egy Dél-Franciaország (Nizza, Cannes, Antibes...) vagy Olaszország, Spanyolország. Kicsit úgy érzem túl van misztifikálva ez a sziget, meglehet Koreán belül különleges, de egy európai szemnek már nem annyira.