Thaiföld vol. 2.

A Thaiföldi utazásunk utolsó harmadát Krabiban töltöttük, összesen három napunk volt kipihenni az előző rohanós napok fáradalmait, így ide nem is terveztünk nagyobb megpróbáltatásokat és kirándulásokat. Első este nagyon lazára fogtuk, miután elfoglaltuk a hotelünket (amiről pár sorral lejjebb írok majd) kerestünk egy közeli éttermet, ahol allyoucaneat keretében mindenki kedvére válogathatott a különböző finomságok között. A vacsora végén azonban közösen arra a konszenzusra jutottunk, hogy bár finom dolgok közül válogathatunk, mivel mindenből egy kicsit eszünk korántsem lakunk olyan jól, mintha mindenki rendelt volna egy-egy tálat. De én pont ezt a belekóstolós metódust szeretem a legjobban, no meg persze a gyümölcsöket a végén levezetésképp. 

Az új szerelem, THAIFÖLD!

Nagy sóhaj, és persze hatalmas mosoly az arcomon, akárhányszor eszembe jut. Elöljáróban csak annyit: Mindenkinek el kell ide jutnia egyszer az életben, mesés, csodás, hihetetlen, lélegzetelállító, felejthetetlen, rabul ejtő, és persze nem utolsó sorban olcsó! Álmaimban nem gondoltam, hogy valamibe ennyire bele lehet szeretni! Azt meg főleg, hogy Thaiföld lesz az. És mégis :)

Szingapúr

Utunk második állomása Szingapúr volt, amiről előzetesen annyit tudtunk, hogy nagyon jó módú és rendkívül jól mennek a dolgok ott (meg persze a történetet az amerikai turistáról, aki végigkarcolt egy autót és kapott harminc botütést), aminek pedig sarkítva nem más az oka, mint az a 300 fős politikai elit, aki autokrata rendszert kialakítva gyakorolja a hatalmat e kis városállam fölött.

Kuala Lumpur

Életemben először volt alkalmam igazi felhőkarcoló negyedben sétálgatni, mert Szöulban ugyan sok van belőlük, mégsem koncentráltan, így az ember nem érzi át igazán ennek a "fíling'-jét. A nagy utazás első két napját Kuala Lumpurban terveztük eltölteni. Reggel 8-kor szállt le a gépünk, és mivel a szállást csak délután foglalhattuk el, rögtön neki is láttunk a városnézésnek.

DMZ

Nemrég ellátogattunk a demilitarizált zonába, azaz a DMZ-re. Ez ahely arról hírhedt, hogy az Észak és Dél-koreai területeket választja el egymástól.  Mivel a koreai háború csak a fegyverszüneti szerződés zárta le, békeszerződést azonban nem kötött a két Korea, ezért technikai értelemben mind a mai napig hadban állnak egymással, ami csak "ideiglenesen van felfüggesztve". Ezért van az, hogy például a két ország közötti határ sem államhatár mind a mai napig, hanem egyfajta demarkációs vonal. Erre a területre látogattunk el egy szervezett kirándulás keretében. Megmondom őszintén az először nem szerettem volna részt venni ezenaz úton, nem gondoltam, hogy ennyire érdekes lesz! De szerencsére a többieknek sikerült rábeszélniük, így nem maradtam ki semmiből.

Már a busz ablakából láthattuk a magas fallal körülvett,szögesdrótokkal megspékelt “országhatárt”. Az idegenvezető érdekes és vicces előadásmódja ellenére már a történetek is nagyon magukkal ragadtak. Ilyen volt például, hogy az északi, szemben lévő területeken nem láttunk fákat a hegytetőn. Ennek az oka pedig, hogy ott nincs gáz fűtés, csak fát használnak, így gyakorlatilag az összes fa eltűnt már az elmúlt télen. Nekem kicsit furcsa volt, hogy sokat beszélt arról, mi lesz majd, ha béke lesz és a két országrész ismét egyesül. Említette, hogy az út amin megyünk, a Szabadság útja, és ezen fognak majd a déliek bevonulni északra. Az idegenvezető pozitív hozzáállása ellenére is végig az az érzésem volt, hogy ez az állapot sajnos sokáig így lesz még.

Emlékszalagok a déli oldalon

A sárga csík mögül lehet csak fotózni, a korlátnál nem

A vasút, ami nem vezet sehova

DMZ

 

A koreai oktatás

Ha oktatási reformról, vagy a legjobb oktatási rendszerekről van szó a hazai közéletben, gyakran hivatkoznak a finn mellett a dél-koreai struktúrára, mint legjobb példák egyikére. 

Ősz, még mindig

Nem tudom megunni. Annyira szép Koreában ez az évszak, hogy egyszerűen képtelen vagyok betelni vele. Ennyire színes fákat, gyönyörű kék éggel felette még sohasem láttam. Itt tényleg minden fa más és más színben pompázik, az egész városnak adva ezzel egy különleges hangulatot, mely folyton melegséggel tölt el. Ha tehetném naphosszat sétálgatnék a campuson, parkokban, dombokon, hegyeken, kinn a szabadban, mindegy, hogy hol, csak friss levegőn.

Tokió

Nagy várakozásokkal tekintettem Tokiói utunkra, ugyanis már régóta foglalkoztatnak Japánnal kapcsolatos kérdések. Már a legelejére leírom, hogy még a felfokozott elvárásokat is messze túlszárnyalta a Tokióban töltött hosszú hétvége.