Zöld és bicikli

Egyre több időt töltünk a természetben, szabad levegőn. Ez főleg annak köszönhető, hogy vége lett a nyárnak és ezzel együtt a nagy hőségnek is, beköszöntött az ősz, így az idő sokkal kellemesebb, hűvöskés lett. Én személy szerint ezt nagyon élvezem, ma reggel is mosolyogva keltem ki az ágyból a rám ragyogó napsugarak miatt. 

Hétfőn kis lakótársainkkal elhatároztuk, hogy bérelt biciklikkel végigtekerjük a folyópart egy részét. A bicók nagyon olcsók voltak, olyan 1000 forintért kaptuk meg őket egész délutánra. A mesterségesen, lebegő szigetektől indultunk és egészen az olimpiai stadionokig tekertünk el a Han rakpartján. Én egy igazi Csepelhez hasonló csodát néztem ki magamnak, ami 10 perces tekerés után úgy döntött, hogy nekinyomja a sárvédőt a hátsó kerékhez, így a fiúknak vissza kellett vinniük kicserélni. Utána már minden rendben ment, és az újonnan szerzett rózsaszín bicivel már teljesíthettem a kilométer követelményeket. Enivel különösen élveztük a napsütést.

Miután leadtuk a bicikliket, kipróbáltunk néhány gyakorlatot a közeli szabadtéri edzőpályán. Ilyen szerkezeteket a legtöbb zöld terület és folyópart mellett lehet találni, és általában sok idős ember szokta ezeket használni. Legtöbbjük csak egy kis átmozgatásra való, de nagyon hasznos kis gépek. Szerintem hasonló koncepció otthon is jó fogadtatásban részesülne. Csak ne szakadjanak meg az erről szóló tárgyalások, igaz Mancim? :) Tekla ez pedig a jövőben a te feladatod lesz! :)

Ilyen őszi időben a természet is különösen vonzó számomra, ezért szegény Andrist folyton nyaggatom, hogy menjünk valahová sétálni. Így történt ez szombaton is, amikor Új Szöul városrész felfedezése közben rábukkantunk egy királyi temetőre, ami a világörökség része, illetve egy buddhista kertre.  

Buddhista kert részlet

Királyi temető a dombtetőről

Ma pedig a World Cup Stadium-ot és az azt körülvevő parkot jártuk körbe. A napunkat a Paris Baguett-ben kezdtük egy nagyon finom reggelivel és tejes kávéval, majd útra keltünk. Szerencsére a mi metróvonalunkon volt a megálló, így át sem kellett szállni. A Hanneul Parkról annyit kell tudni, hogy 1993-ig ez volt a város egyik legnagyobb szemétlerakó helye. Ekkor döntöttek a terület valódi hasznosítása mellett, földdel takarták le a szemétdombot, így hozva létre egy mesterséges hegyet, mely ma sok-sok fajta növénynek és állatnak ad otthont, nem utolsó sorban pedig pihenőhelyet és mozgásteret a zöldre vágyó városlakóknak. Engem nagyon meglepett, hogy ma már semmit sem vettünk észre abból, ami itt volt 8 évvel ezelőtt. Ezek a kis koreaiak nagyon tudnak, már nem csak szigetet, de hegyet is építenek maguknak, ha épp nincs elég.

A parkban kalandozva

A parkban az egyetlen fura dolog az volt, hogy nem hagyták, hogy a természet hallassa a hangját, értem itt ezalatt a madárcsicsergést, vízzubogást, szélfújást, ugyanis a kis ösvények legtöbbje mellett folyton szólt valamilyen zene. Szerencsére nem a híres neves K-pop (koreai fiú és lány bandák) hanem valami nyugtató, kicsit komoly zenére emlékeztető muzsika, ami szerintem még így is felesleges volt. 

Andris a mesterséges hegyen a kilátással (előtte a World Cup Stadium)

Átvágtunk a park kis ösvényein és  291 lépcsőfok várt ránk, mielőtt elértük volna a hegytetőt. A lépcső cikk-cakk alakban kanyargott felfelé, lámpásokkal díszítve a két oldalán. Utólag olvastam, hogy októberben  lesz egy lámpás fesztivál a parkban, ezért díszítették ma fel a parkot. Vagyis mi pont egy nappal a kezdés előtt jártunk ott, így valószínű, hogy vissza fogunk menni a következő pár hétben. 

A búcsúzó nap fényében feküdtünk a tó mellett

A nap végén hazafelé tartva -mivel a nagyközönség számára nem volt nyitva- egy hátsó bejáraton belógtunk a vb stadionba is. Ezt egyébként a 2002-es bajnokságra építették fel, azóta nem funkcionál sportcentrumként, inkább koncerteket tartanak benne. Kissé át is alakították, egy hipermarket és egy mozi is helyet kapott az épületben. 

Andris és a stadion