Zöld és bicikli

Egyre több időt töltünk a természetben, szabad levegőn. Ez főleg annak köszönhető, hogy vége lett a nyárnak és ezzel együtt a nagy hőségnek is, beköszöntött az ősz, így az idő sokkal kellemesebb, hűvöskés lett. Én személy szerint ezt nagyon élvezem, ma reggel is mosolyogva keltem ki az ágyból a rám ragyogó napsugarak miatt. 

Térélményeink

Régebbi tervem, hogy összegyűjtök néhány épületet, amelyeket izgalmasabbnak ítélünk meg a városban. A város területe és lakossága óriási, a pénz nem nagyon okoz gondot, így már csak a helyi építészeken múlik mit képesek kihozni az ikonikusnak szánt épületekből. A nagyvárosokhoz hasonlóan itt is a felhőkarcolók állnak a kreativitás középpontjában, így ebből látható egy csokor a következő bejegyzésben.

Videón a sulim (frissített)

Feltöltöttem néhány videót a telefonomról és Évi gépéről, úgyhogy most egyszerre elérhetők a bejegyzésben.

Sporthétvége és Yukiko

     Elkezdődött a félév egyik legjelentősebb eseménye, az egyetemek harca. Ilyenkor több sportágban (jéghoki, baseball, foci, kosárlabda és rugby) méri össze a tudását a két nagy privát egyetem a KUBS és a Yongsei. Mi ma a baseball meccs végét és a jéghokit néztük meg, ezzel letudva a legnépszerűbb amerikai sportokat. Ha már amerikai, itt is meg kell említenünk, hogy a nyugat majmolása talán itt a legszembetűnőbb. Nemcsak a sportágakat szeretik nagyon (mert játszani azt nem nagyon tudnak), hanem a gimis filmekben látható amerikai sportdzsekik is igen népszerűek a fiatalok körében. 

Esti séta a palotanegyedben

                                     

      Vasárnap délután még  megnéztük az egyik palotanegyedet, sajnos nem sokat láttunk belőle, mivel zárás előtt fél órával már nem engedtek be minket, hogy az egészet körbe tudjuk járni.  

Tigris az állatkertben

A napokban sikerült beszélgetni egy dél-koreai sráccal, akivel végre egy-két kérdésben mélyebbre jutottunk a szokásosnál. A legfőbb kérdés a koreai gondolkodásmód volt, vagyis az, hogy miért képtelen megvédeni magát a nyugat felől érkező hatásokkal szemben. Erre alapozva most megpróbálom rögzíteni az általa elmondottakat, belehelyezve abba a gondolati kontextusba, amit mi alakítottunk ki az itteni dolgokról.

Namdaemun Market

Délután munkám végeztével készítettem egy videót a munkahelyem környékéről, hiszen az egészen más, mint Itaewon.

Chuseok hétvége

A legutóbbi hétvégénk négy napos volt, ugyanis hétfőn tartották a hold naptár szerinti legnagyobb koreai ünnepet, a Chuseok-t. Ez náluk pont olyan, mint otthon a karácsony; ajándékokkal halmozzák el egymást, összegyűlnek a családoknál, meglátogatják rokonaikat, együtt főznek, beszélgetnek, játszanak. Ez eredetileg egy szüret, vagy aratási ünnep volt, mára azonban főképp a nagyvárosokban vesztette el a létjogosultságát és alakult át olyanná, amilyennek most mi látjuk. Koreában egyébként karácsonykor csak a párok szokták megajándékozni egymást, a valódi családi ünnepet most tartják. 

Miért élhető város Szöul? I.

Annak ellenére, hogy hivatalosan 10 milliós a város az agglomerációt nem számítva, tökéletesen jól érzem magam benne. Nagyon féltem attól, hogy a Budapestnél ötször nagyobb városban nem tudom majd megszokni a tömeget, a zsúfoltságot és a forgalmi dugókat. De nem is kellett.

Túl a nyaraláson

Csendben folydogál az idő. Átléptük a bűvös két hetet, így lassan már pszichológiailag is áttesszük székhelyünk ebbe a városba. 

Mit eszünk?

Mostanában egyre többször próbáljuk ki a helyi jellegzetességeket, mint a barbecue és a kimchi. Néhány kép arról, hogy miket ettünk az elmúlt két hétben. 

Elkezdődött a munka

Hétfőn délután kettőre voltam hivatalos az első Nielsenes meetingre, ahol miután találkoztam a HR-es Jessicával, megismerkedtem az RS csapat többi tagjával is. Mielőtt beléptem volna a szobába, Jessica egyik mondatát nem tudtam mire vélni miszerint "Ha túl sokat kérdeznek vagy kellemetlennek érzed valamelyik kérdést, mondd nyugodtan, mivel más a kultúránk, és lehet nálatok udvariatlanság megkérdezni azt, amit mi természetesnek veszünk."