Sporthétvége és Yukiko

     Elkezdődött a félév egyik legjelentősebb eseménye, az egyetemek harca. Ilyenkor több sportágban (jéghoki, baseball, foci, kosárlabda és rugby) méri össze a tudását a két nagy privát egyetem a KUBS és a Yongsei. Mi ma a baseball meccs végét és a jéghokit néztük meg, ezzel letudva a legnépszerűbb amerikai sportokat. Ha már amerikai, itt is meg kell említenünk, hogy a nyugat majmolása talán itt a legszembetűnőbb. Nemcsak a sportágakat szeretik nagyon (mert játszani azt nem nagyon tudnak), hanem a gimis filmekben látható amerikai sportdzsekik is igen népszerűek a fiatalok körében. 

      A meccseknek egyébként nagyon jó a hangulata, mindenki énekel, ugrál, őrjöng. Inkább egy nagy buli az egész, mert a meccseket nem nagyon figyeli senki. A szurkolás nagyon precízen meg van szervezve; mind a két oldalon vannak irányító énekesek/táncosok, valamint néha igazi zenekari kíséret, legtöbbször persze csak beraknak egy popszámot és a közönséggel elénekeltetik az átköltött szurkolói verziót. A vezérszurkolók (fiúk és lányok egyaránt) mindenféle színes ruhákban és magas szárú fehér csizmában ugrabugrálnak egy pódiumon, miközben ők is énekelnek. Nagyon viccesek, de látszik rajtuk, hogy nagyon komolyan veszik a feladatukat. 

Hokimeccs

      A holnapi program a focimeccs, ami elvileg azért a legnagyobb durranás, mert az az utolsó program, és szinte mindegy, hogy az előző meccseken milyen eredményt értek el, hiszen ha ezen nyernek, akkor az esti buli jó hangulata már biztosítva is van. Ezen a bulin pedig minden enni és innivaló ingyen van a közeli bárokban és éttermekben, mivel azokat már a régi diákok (alumnák és alumnik) előre kifizették a vendéglátósoknak. 

     Mivel nem egy helyen van az összes stadion, ezért utaznunk kellett egyik helyszínről a másikra, mondanom sem kell, hogy az ingázó buszok szintén nagyon flottul meg voltak szervezve. Ez a sportrendezvény egyébként tényleg nagyon híres, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a buszon mellettem ülő koreai lány szerint régebben még a televízió is közvetítette. 

Így szurkolnak a koreai diákok a baseball meccsen

     Tegnap este pedig az előre megbeszéltek szerint összefutottunk Zsuzsi egyik japán barátjával, Yukiko-val és az anyukájával, mivel most ők is Szöulban töltöttek pár napot. Itaewonban találkoztunk velük, és az egyik kedvenc barbecue-s helyünkre vittük el őket vacsorázni. Sajnos az anyuka nem beszélt angolul, ezért a vége felé már látszott rajta, hogy kezdi unni, hogy szinte semmit sem ért a társalgásból, de Yukiko azért néha próbált neki fordítani. A vacsora végén megkértük, hogy írja le a nevünket japánul. Azt hittük, hogy pár perc alatt meg is lesz, de később kiderült, hogy ők háromféle írásjelet használnak, ezért háromféleképpen írta le mindannyiunk nevét, de néha azért még az anyukája segítségére is szükség volt, hiszen sok olyan hang van nálunk, amit ők nem használnak. Ilyen például a Petes első szótagja is, a Pe, amin körülbelül 3 percet gondolkodtak:) Mindenesetre nagyon örültünk neki, hogy leírta nekünk!

Vacsi a japánokkal

A neveink japánul