INSEEC

Az INSEEC Business School nevű suliba járok, ami egy magánegyetem. Azt hallottam, hogy állami egyetemre nem is nagyon jelentkeznek az itteni diákok, mivel az koránt sem ad olyan színvonalas képzést mint egy business school. Ezidáig nem sok igazi tantermi órám volt és egyik hetem sem ígérkezik túlzsúfoltnak. Hétfőnként van egy dupla Brand Management-em és pénteken vagy csütörtökön egy Cross Cultural Management, amit egy amerikai professzor tart és nagyon szuper. Az óra nyilván előre felépített tanterv szerint van kitalálva, ám az elméleti hátteret mindig megfűszerezi valamilyen saját nemzetközi tapasztalatból eredő történettel, így téve igazán élvezetessé az órát.

Érdekességek

Összeszedtem pár érdekességet, amit mostanában tapasztaltam a franciákkal vagy a többi külföldi cserediákkal kapcsolatban.

1. Bemutatkozás. Nálunk otthon az a természetes, ha bemutatkozol, kezet nyújtasz, ritkább esetben puszival is megspékeled. Itt a franciák elég sértőnek találják a nálunk megszokottnak tartott kéznyújtós mechanizmust, hiszen gy tartják, ha bemutatnak egy baráti társaságban, akkor már te is barát vagy és nincs szükség ilyen formalitásokra, csak a puszira, összesen kettőre. Azért jegyzem meg a kettőt, mert a mexikóiakkal rendszeresen nevetünk azon, hogy ők csak egyet szoktak adni plusz egy kis ölelgetés, mi meg kettőt. A lényeg: ha franciának mutatkozol be: puszi jobbról, puszi balról.

Sartre nyomdokaiban

Találtam egy jó kis irodalmi "túraútvonalat" a belvárosban, ami nyomán elindultam felkutatni Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir kedvenc kávézóit, és azokat a helyeket ahol e nagy gondolkodó a legszívesebben filozofált és beszélgetett az élet nagy dolgairól. Már az útiterv is figyelmeztetett, a Les Deux Magots sajnos mára elég sokat veszített fényéből, hiszen kizárólag turistákkal van tele, akik Sartre miatt keresik fel ezt a helyet, és az itt kapható sütemények és italok árai irreálisan magasak. Mindegy, gondoltam, azért csak megnézem, hátha kevesen lesznek. Sajnos a leírásnak tényleg igaza volt, nem igazán lehetett átérezni a 20. századi szellemi pezsgést a sok Louis Vuitton táskás olasz turista miatt. A másik híres kávézóval a Cafe de Flore-ral is ugyanez volt a helyzet, de erről legalább sikerült egy képet készítenem (hozzáteszek harmadjára, mert közben a nézelődők folyamatosan lökdöstek.)