Thaiföld vol. 2.

A Thaiföldi utazásunk utolsó harmadát Krabiban töltöttük, összesen három napunk volt kipihenni az előző rohanós napok fáradalmait, így ide nem is terveztünk nagyobb megpróbáltatásokat és kirándulásokat. Első este nagyon lazára fogtuk, miután elfoglaltuk a hotelünket (amiről pár sorral lejjebb írok majd) kerestünk egy közeli éttermet, ahol allyoucaneat keretében mindenki kedvére válogathatott a különböző finomságok között. A vacsora végén azonban közösen arra a konszenzusra jutottunk, hogy bár finom dolgok közül válogathatunk, mivel mindenből egy kicsit eszünk korántsem lakunk olyan jól, mintha mindenki rendelt volna egy-egy tálat. De én pont ezt a belekóstolós metódust szeretem a legjobban, no meg persze a gyümölcsöket a végén levezetésképp.

Szóval a hotelről pár szót: számomra 10/10-es élmény volt. Gyönyörűen berendezett, tágas, kényelmes szoba, zuhannyal és káddal (külön!) felszerelt fürdőszoba, légkondi, nagy balkon, amire kiülhetsz beszélgetni, rálátás a belső udvarra és a medencére. Olyannyira tetszett mindkettőnknek, hogy sokszor nehezünkre esett kimozdulni belőle, de azért némi belső vívódást követően azért legtöbbször sikerült.

Elefántos szállodai szobánk

Második nap abban egyeztünk meg, hogy pihenünk, így a délelőttöt a medence partján töltöttük el, nagyon kellemes volt a pálmafák árnyékában heverészni és ki-ki a laptopján, ájpedjén, vagy könyvet, újságot olvasgatott. Ebéd után felkerekedtünk és ismét Railay Beach felé vettük az irányt, Pet naplementét szeretett volna fotózni, ami a végén még Andrisnak is sikerült. Enivel ez idő alatt kagylókat és koralldarabkákat gyűjtögettünk, majd ahogy lement a nap ismét vacsiztunk egy nagyon finomat. Az este vége felé Eniék még feleregettek egy lámpást, nagyon romantikus volt. Előtte több tucat ilyet láttunk a levegőbe röppenni, mivel egy kisebb esküvő volt a part végében megrendezve. Mi a tökéletes helyszín, ha nem ez? - kérdezem én.

Póz kagylókkal a kezemben
a búcsúzó nap utolsó sugarainál

A "taxi"-ban

Az utolsó teljes értékű napon igazi kihagyhatatlan thaiföldi élményekben volt részünk, az elefántlovaglással kezdeném az élménybeszámolót. Délután fél kettőre jött értünk egy autó, vagyis a thai-ok szerint a taxi, ami a következőképpen nézett ki. Egy kisbusz levágott hátsó csomagtartó résszel, majd utólag ráerősített fém ülésekkel, nyitott hátsó résszel és hatalmas hangrendszerrel. A teljesebb kép érdekében itt egy kép róla, hogyan is utaztunk. Megjegyzem ez Thaiföldön teljesen normális, otthon Borsodban is elmenne "buli-limuzinként", csak lehet a zsaruknak nem tetszene, mert igen balesetveszélyes, hiszen se nem vagy bekötve, se nem vagy elszeparálva a külvilágtól. Mindenesetre nagyon hangulatos volt, és a nyaralás végére annyira megszoktuk, hogy gyakorlatilag mindenféle félelemérzet eltűnt belőlünk, mikor újra egy ilyenben találtuk magunkat.

Így indultunk tehát az elefántokhoz, akik már ott sorakoztak a karámok mellett, amikor odaértünk. Szerencsére voltak nálunk mini banánok, így tudtunk neki adni jutalomként és persze hálából. Elég rossz érzés volt, hogy szegényeknek az egész életüket fogságban kell leélniük, ezért sem szeretem a cirkuszokat, és ezért sem megyek oda soha, de ezt sajnos nem hagyhattam ki. És egy kis önmegnyugtatás: egyáltalán nem bántották őket, csak szavakkal irányították az összes elefántot, mivel nagyon okosak voltak. Még a bébielefánt is mindig utánozta az anyukáját, nagyon édes volt. Szerencsére mi pont őket kaptuk, és végig azzal voltam elfoglalva, hogy "úúú, de cukiiii, néééézd, milyeeen ééédiii!!!". Az egy órás túra során a közeli erdőbe vittek minket, ahol láttunk gumifákat is, és mint később Eniéktől megtudtuk, hogy a fák törzsét megvágják és a lecsöpögő valamiből lesz később a gumi, melyet az oda helyezett kis tégelyekben gyűjtögetnek.

Az elefántolás(?) után elvittek bennünket egy buddhista szent helyre, ami mellett volt egy hatalmas hegy, a tetején egy szentéllyel. Persze, hogy megmásztuk, azonban az 1160 lépcső leküzdése nem ki feladatnak bizonyult. Nagyon elfáradtunk, de megérte, egészen a tengerpartig, sőt a reptérig is ellátunk, szép tiszta idő volt.

A hegy teteje

Este a kötelező shoppingolás után a masszázs mellett voksolt a társaság, én lábmasszázst kértem, ami elég sokban különbözött az otthon tapasztaltaktól. Itt a 40 perces volt a láb-rész, amely során különböző pálcikákat is használtak bizonyos pontok stimulálásához. Majd 20 perc all-in-one megoldás következett, kezdve a karokkal, és folytatva a fejjel és háttal. Életemben először kaptam szerencsére csak ízelítőt a valódi thai masszázsból de még így is eléggé szétcsavargattak. Úgy ropogott a hátam, mint egy 100 évesnek. De a fejmasszázs rész nagyon tetszett, a nő egyébként érezhette, hogy hol szokott görcsölni a fejem migrénkor, mert azon a ponton nagyon sokáig dolgozott. Otthon is fel fogok keresni egy thai szalont, hátha ez egy jó megoldás lesz rá.

És akkor ahogy ígértem, rátérnék a kulináriára. Más sokat emlegettük, hogy igen hiányt szenvedünk a hazai ízekben, ám szerencsére ez az érzés az utazás 10 napja alatt egyszer sem környékezett meg bennünket. Nem úgy mint Koreában, itt mindig kapkodtuk a fejünket, hogy mit együnk, mit igyunk. Kezdjük a maláj menüvel:

Sós töltött palacsinta

Beef curry rizzsel

A nagy kedvenc: sült rizs seafood-dal

Pakisztáni beef curry naan-nal

100%-os friss gyümölcsturmix

Szingapúrban nem nagyon volt időnk bármiféle igényesebb étkezést egy napba belesűríteni, így az egyetlen érdekesebb dolog a kínai negyedben elfogyasztott sült kacsa volt szójaszószos pirított tésztával. Este még ettünk egy koreai hot plate-et, utána pedig egy mini gyümölcstálat kaptam Andristól sárkánygyümölccsel és ananásszal.

Thaiföldön viszont ismét átadhattuk magunkat egyik legnagyobb szenvedélyünknek, a konyhaművészet csodálatának és felfedezésének. Sajnos ez a pár nap korántsem volt elég arra, hogy mindent végigkóstoljunk, amit szerettünk volna, úgyhogy itt egy újabb ürügy, amiért minél hamarabb vissza kell térnem ide :) Hát akkor kezdjük, nagy vonalakban, képekben: