Busan

A munkámról még nem sokat meséltem, ezért ezt szeretném most elsősorban pótolni. Három hónapot töltök kint létem alatt a Nielsennél, mint a Retailer Services osztály munkatársa, a feladatom pedig, hogy olyan prezentációkat állítsak össze és adjak elő, amelyek által jobban megismerhetik az európai és a globális piacokat.
Ehhez különböző témákat kaptam kidolgozásra, mint a saját márkás termékek vagy a bio termékek piacának elemzése, a hard diszkontok piaci fejlődésének bemutatása és sikerének kulcsa, különböző fogyasztói trendek vizsgálata, vagy az új bolttípusok felkutatása és ismertetése. Ez nem csak a koreaiaknak érdekes, hanem számomra is nagyon sok haszonnal jár, olyan témákba ásom bele magam ez által, amelyekbe nem biztos, hogy egyébként elmerülnék. Már azon is gondolkodtam, hogy valamelyik témát akár szakdolgozat gyanánt is felhasználhatnám, ehhez azonban még a konzulensem tanácsára is szükségem lesz. 

Az iroda RS része

Az első prezentációnál azt hittem sokkal jobban fogok izgulni, de szerencsére nem így lett. Sokkal magabiztosabb voltam angolul, mint otthon szoktam magyarul. Nagyon csodálkoztam magamon, hogy így teljesítettem. A második prezentáción már a főnököm is bent volt, és folyamatosan kérdezgetett közben, amire egyáltalán nem számítottam. De minden kérdésére tudtam válaszolni, meg is dicsért, hogy ez az anyag sokkal színvonalasabb és erősebb lett, mint az előző. Most a harmadik prezentáció el lett tolva, mert csak a csapat fele tudott volna részt venni rajta, így a főnök, mivel azt szeretné, ha mindenki bent lenne (mert annyira jó lett az anyag) jövő hétre csúsztatta, amikor már elvileg kevesebb lesz a munka. 

Az angoltudás gyakorlása végett minden reggel fél órával hamarabb kell bemennem, hogy egy pár munkatársammal beszélgessek mindenféléről. Általában két emberkének sikerül a korábbi érkezés, szerencsére tök jó fejek, így nem nehéz velük beszélgetni. Egy kis érdekesség: nemrég kiderült, hogy mindketten 37 évesek, amit azért tartok fontosnak megemlíteni, mert 27-nél egyikőjük sem néz ki többnek. Ezen felbuzdulva szépen körbekérdeztem az összes kollégámat, hogy hány évesek és azt kell mondjam 10 évet nyugodtan MINDENKI letagadhatna. Hihetetlen, hogy ezek a koreaiak mennyire nem öregszenek, és hogy ennyire fiatalnak tűnnek. Hát nekem sem kellett több, elkezdtem őket arról faggatni, hogy ez hogyan lehetséges, és mindenképp mondjanak valamit, amivel én is ilyen fiatalnak látszom majd 40 évesen. A tanácsok a sok zöldség, a rizs, kevés hús és persze a mértéktelen arcpakolás és mindenféle pampucolás. A sok rizzsel és zöldséggel, no meg persze az arcpakolásokkal itt nem is lesz gondom, a kevés hússal viszont már annál inkább. 

A busani állomáson

Csütörtökön a csapat egy része elutazott a Busanba, az ország legdélebbi pontjára, ami kb. 500 km-re van Szöultól. KTX-szel mentünk, hogy gyorsan odaérjünk, a vonat átlagosan 260-270 km/órával ment, így 2 óra alatt oda is értünk. Ezek a vonatok egyébként belülről olyanok, mint egy jobban felszerelt IC, csak a sebesség és a kiszolgálás színvonala más. Nekem nagyon tetszett, főleg, hogy nem is lehetett érezni a sebességet. Sajnos ahhoz, hogy a szoros menetidőt tartani lehessen, szinte végig alagutakban ment a vonat, így a tájból nagyon keveset láttam. Amit sikerült elkapnom néha, az viszont nagyon szép volt, Korea telis-tele van bársonyosan zöld hegyekkel. 

Amint megérkeztünk, egy kis bámészkodás után egyből a munkába vetettük magunkat, felkerestük az E-Mart Trader's-t, mivel a látogatásunk célja a store visit volt. Felmértük, hogy milyen kihelyezéseket, másodkihelyezéseket és displayeket használnak, milyen akcióik vannak és hogy milyen az áruválasztékuk. Érdekes volt, kicsit olyan az áruház, mint otthon az Metro, csak IKEA stílusban. 

Miután jól elfáradtunk, Jake (aki Busanban született) elvitt minket vacsorázni egy hagyományos koreai étterembe. Ismét százféle fogás volt, sok volt amit már kóstoltam azelőtt, de volt sok olyan is, amit még nem ettem. Ilyen például a rája. Finoman volt fűszerezve, engem egy nagyon szálkás halra emlékeztetett. Hozták a kedvenceimet is: pajeon és sült hal. 

Az a bizonyos rája

Megint a földön ültünk

Fél kilenckor indultam vissza Szöulba szintén KTX-szel egyedül, mivel a többiek péntekig maradtak.

KTX 13-as kocsi 3D ülés volt az enyém