Elkezdődött a munka

Hétfőn délután kettőre voltam hivatalos az első Nielsenes meetingre, ahol miután találkoztam a HR-es Jessicával, megismerkedtem az RS csapat többi tagjával is. Mielőtt beléptem volna a szobába, Jessica egyik mondatát nem tudtam mire vélni miszerint "Ha túl sokat kérdeznek vagy kellemetlennek érzed valamelyik kérdést, mondd nyugodtan, mivel más a kultúránk, és lehet nálatok udvariatlanság megkérdezni azt, amit mi természetesnek veszünk." 

Kicsit meg is ijedtem, el sem tudtam képzelni, mikre lehetnek kíváncsiak, amire nem szeretnék válaszolni. Először sorban mindenki bemutatkozott, ki hol tanult, mit csinál most, kik az ügyfelei stb. Majd engem is kikérdeztek, hogy miért éppen Koreát választottam, mi érdekel itt a legjobban, hol tanulok, mit láttam eddig, hol lakok. Egyetlen kérdés volt, amit nálunk általában nem szoktak megkérdezni, hogy hány éves vagyok. De mint utólag kiderült ez nekik azért nagyon fontos, mert akárcsak nálunk itt is van magázás és tegezés. Ebből persze az angol miatt én semmit sem érzékelek. 

Aztán csütörtökön kezdődött az éles bevetés, ekkor már egész napra mentem be. A munkatársaim nagyon kedvesek, meghívtak ebédelni és kávézni is. Délután pedig körbevezettek az egész irodában. Mondták, hogy mindenki nagyon izgatott amiatt, hogy itt vagyok, hiszen rajtam kívül még nem volt európai munkatárs a cégnél. Ez egyébként látszik is rajtuk, akárhányszor szembe jön velem valaki a folyosón, mosolyog és köszön. 

Az, hogy pontosan mit kell csinálnom, még nem teljesen világos, hiszen a főnökeim csak most fogják feltérképezni, hogy melyek azok az elemzések, amiket én is meg tudok majd csinálni, hiszen sok adat csak koreaiul van meg, én pedig azokkal nem boldogulok. 

Összesen 3 napot kell majd dolgoznom a fél munkaidő miatt keddtől csütörtökig. Már fél kilencre be kell mennem, hogy a 9-es kezdés előtt minden nap egy fél órát gyakorolják a többiek az angolt velem kötetlen beszélgetés formájában. Ami még nem európai, hogy a korai kezdést követően sincs vége a napnak 5-kor, információim szerint 6-7 fele lehet hazamenni, persze csak ha már az összes menedzsertől külön-külön elköszöntél. 

Az ebédlőben van egy hatalmas könyvespolc tele olvasnivalóval, valamint ingyen kávégép és víz, mint otthon. Itt viszont nem kell saját poharat hoznod, hiszen a konyhában találsz közöseket, amiket még el sem kell mosnod, csak betenned a mosogatóba, majd a tisztát kivenni egy fertőtlenítős hűtő szerű berendezésből. Ebéd után pedig indul a csoportos fogmosás mint az oviban, nagyon édi :) Jövőhétre én is viszem a fogkefét-fogkrémet! Délután pedig Donut Time van, amikor kapunk egy csomó fánkot, mint az amerikai filmekben a rendőrőrsön. Plusz még jön pár nénike maga után húzva egy-egy hatalmas kocsit telis-tele finomabbnál finomabb csokikkal és rágcsálnivalóval. Ezeket persze már saját magadnak kell megvenned. A jó benne, hogy nem MÁV árak vannak, hanem boltiak. 

Ezen a környéken van az iroda

Az épület hatalmas, amiben vagyunk, majd fotót is csinálok róla, ha kedden megyek, csak legutóbb nem vittem a fényképezőt magammal. Ezt az is jól szemlélteti, hogy a 8 lift közül 4 1-12.  és 4 13-24. emeletig közlekedik. És persze mindig tele vannak.