Az én párizsom képekben

Összeszedtem pár képet, melyek a kedvenceim lettek az eddig itt töltött időben.

AutoLib - elektromos autó töltőállomás.
 A rendszer megegyezik a Vélib-bel, vagyis bárki kibérelheti ezt az autót is. 

Érdekességek 2.

Mivel mindig a kulturális és mindennapi különbségek felfedezése a legnagyobb élmény, ha az ember lánya elkerül otthonról, így következzen egy újabb post mindezekről.

Múzeum, múzeum, múzeum

Párizsban mindenhol ott rejtőzik a művészet, egyszerűen képtelenség kikerülni. Ha más nem, séta közben botlik bele az ember az ún. street art-ba, azaz utcai művészetbe. Az egyik amerikai tanáromat kérdezgettem, hogy miért pont Párizst választotta, hiszen már itt él 20 éve. A válasza egyszerű volt, ám annál lényegre törőbb: "Itt mindig találok valami újat." -monda.  

Chateaux de la Loire (4+1)

Egy szervezett út keretében a Loire völgybe látogattunk a lányokkal az egyik októberi hétvégén. Ez a Párizstól 190 kilométerre dél-nyugatra lévő régió arról híres, hogy a folyópart mentén számos kastély található, melyek nagy része ma már állami kézben van és turisták által is látogatható. A két nap alatt négy kastélyt néztünk meg, mindegyikben volt valami különleges.

Gourmet Paris

Kijelenthetem, szeretem a francia konyhát. Eddig is szerettem, ezután is fogom. Ha hazamegyek szerzek egy (vagy több) francia szakácskönyvet és megtanulom a kedvenceimet. Ám amíg itt vagyok, igyekszem a lehető legkülönfélébb ételeket és italokat kipróbálni, legyen az sós vagy édes, savanyú vagy keserű, folyós vagy épp kemény. Egy a lényeg: finom legyen, de nagyon!

INSEEC

Az INSEEC Business School nevű suliba járok, ami egy magánegyetem. Azt hallottam, hogy állami egyetemre nem is nagyon jelentkeznek az itteni diákok, mivel az koránt sem ad olyan színvonalas képzést mint egy business school. Ezidáig nem sok igazi tantermi órám volt és egyik hetem sem ígérkezik túlzsúfoltnak. Hétfőnként van egy dupla Brand Management-em és pénteken vagy csütörtökön egy Cross Cultural Management, amit egy amerikai professzor tart és nagyon szuper. Az óra nyilván előre felépített tanterv szerint van kitalálva, ám az elméleti hátteret mindig megfűszerezi valamilyen saját nemzetközi tapasztalatból eredő történettel, így téve igazán élvezetessé az órát.

Érdekességek

Összeszedtem pár érdekességet, amit mostanában tapasztaltam a franciákkal vagy a többi külföldi cserediákkal kapcsolatban.

1. Bemutatkozás. Nálunk otthon az a természetes, ha bemutatkozol, kezet nyújtasz, ritkább esetben puszival is megspékeled. Itt a franciák elég sértőnek találják a nálunk megszokottnak tartott kéznyújtós mechanizmust, hiszen gy tartják, ha bemutatnak egy baráti társaságban, akkor már te is barát vagy és nincs szükség ilyen formalitásokra, csak a puszira, összesen kettőre. Azért jegyzem meg a kettőt, mert a mexikóiakkal rendszeresen nevetünk azon, hogy ők csak egyet szoktak adni plusz egy kis ölelgetés, mi meg kettőt. A lényeg: ha franciának mutatkozol be: puszi jobbról, puszi balról.

Sartre nyomdokaiban

Találtam egy jó kis irodalmi "túraútvonalat" a belvárosban, ami nyomán elindultam felkutatni Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir kedvenc kávézóit, és azokat a helyeket ahol e nagy gondolkodó a legszívesebben filozofált és beszélgetett az élet nagy dolgairól. Már az útiterv is figyelmeztetett, a Les Deux Magots sajnos mára elég sokat veszített fényéből, hiszen kizárólag turistákkal van tele, akik Sartre miatt keresik fel ezt a helyet, és az itt kapható sütemények és italok árai irreálisan magasak. Mindegy, gondoltam, azért csak megnézem, hátha kevesen lesznek. Sajnos a leírásnak tényleg igaza volt, nem igazán lehetett átérezni a 20. századi szellemi pezsgést a sok Louis Vuitton táskás olasz turista miatt. A másik híres kávézóval a Cafe de Flore-ral is ugyanez volt a helyzet, de erről legalább sikerült egy képet készítenem (hozzáteszek harmadjára, mert közben a nézelődők folyamatosan lökdöstek.)

Első Erasmusos impulzusok

Andrisékat elnézve Koreában azon gondolkodtam, hogy vajon mennyire lehet nekik más a külföldön töltött félév mint nekem, aki dolgozik kint. Nyilván az ő cserebaráti kapcsolataikat már én is és ők is egész rendszerben látják, ellentétben velük én még csak egy hetet töltöttem kint, összesen két estényi élményem van az Erasmus létről, ám mégis bátorkodnék szólni pár szót. 

Louvre és Tuileriák kertje

A Lovre előtti kötelező

Végre itt is nyári ruhás, meleg időnk van, így sétára adtuk a fejünket Párizs egyik legszebbnek mondott kertjében, a Les Tuileries-ben. Előtte persze tettünk egy kört a Louvre udvarában is, gyors fotó az üveg háromszög előtt és már libbentünk is tovább a napsütésben. Úgy vagyok vele, hogy egy-egy kiállítást majd mindig kinézek, nem kell egyszerre mindenen végigrohannom, van időm bőven, pláne hogy a lakáshoz is nagyon közel van, gyalog 15-20 perc séta.

Nyakunkban a város

Hogy ne kelljen metróra vagy más tömegközlekedési eszközre szállnunk ma inkább a környező nevezetességeket látogattunk meg, ami hozzáteszem nem nehéz, ugyanis tényleg a város közepén, a belváros szívében lakunk. Olyan jó lenne, ha tudnék kis térképet csatolni, amelyen berajzolom merre sétáltunk, de ehhez már tényleg nincs erőm. Célba vettük a Cité szigetet a Szajnán, mivel ott található a Notre Dame, a Palais de Justice és számos cuki kis híd, amely közül nekem a legjobban a Pont Neuf tetszett, ez talán a legnagyobb.

Turistáskodásra fel!

Háztartási berendezések boltja, francia  módra

Furdalt minket a kíváncsiság, így délelőtt felkerestük az egyetemünket az Avenue Claude Vellefaux-n. Már írtam, hogy viszonylag közel van, nekünk 40 perc séta után sikerült odaérni, bár minden sarkon megálltunk nézelődni, csekkoltuk a boltokat, patisserie-ket, supermarché-kat, mosodákat, dizájnboltokat és természetesen a helyzetünket, nehogy rossz irányba menjünk. 

Az első nap Párizsban

Este fél hét körül landoltunk a CDG-n szerdán, leszálláskor mindketten éreztük a csoporttársammal, hogy nagy kaland elé nézünk. Gyorsan taxiba szálltunk, 30 perc alatt pedig már a szállásunknál is voltunk. Hostelt foglaltunk három napra, mely a taxisofőrünk szerint igen drágának számít, 144 euróért. Mindegy, mi örültünk a biztos helynek, bár a becsekkolást követően szembesültünk vele, hogy a takaróhoz nincs huzat és a szoba is elég koszos, a fémcsöves, börtönben lévőhöz hasonló emeletes ágyról nem is beszélve.

Bergeni emlékképek

Bergen egy különleges kis mesevilág. Csütörtök este érkeztem meg, már akkor is láttam a buszból a kivilágított Bryggen-t ami ugye a város egyik szimbóluma.