Hétvége a fiúk nélkül

Andris és Pet a hétvégét Tokióban töltötte (de rossz nekik), így Enivel itthon maradtunk és csupa olyan dolgot terveztünk csinálni, amikre a srácokat nem biztos, hogy rá tudtuk volna beszélni. Már korábban olvastam, hogy Koreában a szaunák és a fürdők nagyon híresek. Utánanéztem és pár utcára tőlünk van a környék legnagyobb szauna komplexuma, mely öt emeletes. Külön szint van a nőknek és a férfiaknak, de vagy egy koedukált emelet is, ahová mindenki bemehet.

Azért vannak külön nemek szerint a szaunák, mivel ugyanúgy mint az osztrákoknál, itt sem szeretnek sok mindent magukon viselni az emberek, ha szaunáznak vagy fürdőznek. Sőt, itt kifejezettek tiltva van a medencébe való fürdőruhás belépés. Enivel az elején eléggé feszélyezve éreztük magunkat a számunkra teljesen új helyzetben, de aztán valahogy csak sikerült hozzászoknunk.

Habár hivatalosan az egészet ők szaunának hívják, magyar viszonylatban inkább fürdőnek mondanám. Miután levettük a cipőinket, felsétáltunk sz első emeletre (ami nekik a második, F2. Nos a számozás: Koreában a földszint az F1. Ezt jó tudni, ha valaki ide jön és akkor nem jár úgy, mint a brit néni a reptéren, hogy nem találja a földszinten lévő jegykiadó automatákat.). Megkerestük a szekrényeinket és belebújtunk a fürdőrucikba, no meg persze a kapott pólókba és rövid nacikba és irány a fürdő. Ahogy beléptünk, világossá vált számunkra, hogy itt minden ruhadarab, amit magunkra szedtünk öt perccel ezelőtt teljes mértékben szükségtelen. A fürdő-szauna viszont nekem nagyon tetszett. Volt hátul két szauna, előtte pedig több sor ülő és álló zuhanyzó, valamint hat, eltérő hőmérsékletű medence (két hideg és egy meleg vizes).  A dekoráció is igényes, néhol kicsit már penészes, de azért tetszetős volt. Nos azért volt min megakadni a szemnek. A víz, egy női fürdőben miből ha nem kukikból folyt. Ezek után azon tanakodtunk, hogy a férfi fürdőben vajon mi lehet a helyzet, hiszen ott két opció is van. Na majd a fiúkat egyszer beküldjük, hogy nézzék meg. 

A kép közepén láthatók az érdekes csapok

Megfigyeltük, hogy a koreai nők ide nem is a szauna miatt jönnek, náluk a következő a szertartás. Kis műanyag kosarakban hozzák magukkal a különböző tusfürdőket, bőrradírokat, arcpakolásokat, sarokreszelőket és egyéb tisztálkodási eszközöket, majd helyet foglalnak a tükrökkel ellátott, ülő zuhanyzóknál és nekiállnak a legalább fél órás "nagy mosásnak". Majd ezt követi a fürdőzés és a szaunázás, bár utóbbiba rajtunk kívül csak egy nőt láttunk bemenni. 

Főleg középkorú és idősebb nők voltak a fürdőben. Fiatalokat csak elvétve láttunk. 

Akadt egy kis gubanc a vízumommal is, mivel mi azt hittük, hogy november 17-éig kell elhagynom az országot, szépen megvettük a repjegyeket Kuala Lumpurba, ám amikor Andris rákérdezett a nagykövetségen, hogy akkor hogy is van ez, közölték, hogy csak 90 napos a vízum, így tehát hivatalosan 16-án már repülnöm kéne. Az ügy tisztázása végett fogtam magam és csütörtökön munka után elmentem a nagykövetségre, ahol egy koreai, nagyjából magyarul beszélő nőtől megtudtam, hogy van lehetőségem a hosszabbításra, ha felkeresem a bevándorlási hivatal egyik kihelyezett irodáját Új Szöulban. Pénteken így is tettem, és mindössze egy kérvény megírásával és 20 perc átfutási idővel meg is kaptam a plusz két napot, amit szerettem volna. Csúcs! És hogy mit csináltam ezalatt a 20 perc alatt, hát nem vártam az iroda előtt, hanem átbattyogtam a mellette lévő, legnagyobb plázába Szöulban, és gyorsan vettem egy pihe-puha bariszőr mellénykét és egy nagyon meleg 100% pamut kötött felsőt is. Meg persze vettem egy bőr, Made in Korea csizmát, is hogy ne fázzon a lában télen. Így az eddigi szerzeményeim a fenti képen láthatók. 

A vasárnapi program filmnézés volt (Eyal és Amit társaságában), ezt már akkor megbeszéltük velük, mikor legutóbb nálunk voltak egyik hétvégén. Sajnos a fiúk nem tudtak velünk jönni, mivel nem értek haza Japánból, ám a filmből nem sok jóra emlékszem. Számomra kicsit Üvegtigris volt izraeli kivitelben. A poénok nagy részét értettük, de nagyon kellett koncentrálni. (A címe: Columbian Love)
Miután vége lett, beültünk Anam mellett egy helyre vacsorázni, csirkét rendeltünk, és a fiúk megígérték, hogy egy cseppet sem lesz csípős. Hát mondanom sem kell, hogy nagyon is az volt. De hát nincs min csodálkozni, Koreában vagyunk. Itt egyébként csatlakozott hozzánk egy buddy is, de csak a vacsi erejéig. Az este további részét a lakásunkhoz közeli bárban töltöttük, nagyon jókat beszélgettünk, igazán megkedveltem Andris és Eni barátait. Amit egyébként jövő szeptemberben veszi feleségül a barátnőjét, erről is nagyon sokat faggattam, és ő nagy lelkesedéssel mesélt mindenről velük kapcsolatban. Remélem sok ilyen beszélgetős este lesz még, persze úgy, hogy Andris is jön.