Magyar zúza Szöulban

Még soha nem éltünk olyan országban, amelynek lett volna saját tengere, tengerpartja. Ez nemcsak élmény és nyaralás szempontjából új nekünk, hanem azért is, mert a hal és különféle tengeri herkentyűk kínálata hatalmas és nem mellesleg friss. Ha bármikor alkalmam nyílik rá, hogy kagylót, rákot, polipot egyek a Dél-európai államokban, nem kérdés, hogy mit rendelek az éttermekben.

Az első hónapokban kissé félénken nézegettem a boltok és piacok halkínálatait, nem tudtam melyik mennyire szálkás, mennyire puha a húsa, hogyan lehetne elkészíteni. Egyszer aztán próbaként vettünk egy adag közepes méretű egész halat, hazahoztuk fokhagymás fűszerekkel és olívaolajjal bepácoltuk, majd be a sütőbe, 20 perc alatt (ami kicsit sok is lett) megsütöttük és rizzsel köretként megvacsoráztuk.

Miniatűr sütőnkben nehéz nem odaégetni a dolgokat

Akkora volt a sikerélmény, hogy ezen felbuzdulva már vettem azóta másfajta halakat is, amiket hol sütőben, hol serpenyőben készítettem el. Sőt. A legmerészebb próbálkozásom a sült királyrák volt. Akciósan vettem a közeli supermercato-ban, de a biztonság kedvéért hoztam egy kis halat is, ha valami nagyon nem sikerült volna. De sikerült, és nagyon finom lett. Eredetileg szürkés volt a színe ezért azt hittem, hogy ez nem pont az a fajta, amit az olaszoknál eszünk, de aztán ahogy a forró olajhoz hozzáért, azonnal gyönyörű lazac színben kezdett izzani. Annyira tetszett ez a hirtelen színváltás, hogy rögtön előkaptam a fényképezőt és nekiálltam fotózni.

Ilyen volt

Ilyen lett

Andris az előző bejegyzésében már említette, hogy akármilyen finomakat is eszünk, azért nagyon hiányoznak az otthon ízei. A paprika, a rántott hús, az igazi paradicsom, a gyümölcsleves...Éppen ezért a családnak kifejezetten meg van tiltva, hogy bármiféle otthoni ételről beszéljenek vagy írjanak. Hogy anyát idézzem: "Ákosnak vittünk olyat, amiről Neked nem lehet most beszélni..."Soha nem éreztem azt otthon, hogy de jó lenne egy finom gulyás leves, vagy egy húsleves ebédre. Hát bizony itt pedig nagyon is hiányzik. Így volt ez a zúzapörkölttel is. A többiekkel azon tanakodtunk, hogyan lehetne beszerezni a hozzávalóit, hiszen ha mi tudjuk is angolul a kifejezést, az eladók biztosan nem fogják, így hát le is mondtunk róla. Szerencsére legutóbbi nagy bevásárlásom alkalmával sikerült rábukkannom egy fél kilós kiszerelésre. Nagyon megörültem, gyorsan hazahoztam és Andrissal ma meg is főztük. Egy nagyon picit más volt az íze, mint otthon, de egy biztos, nem a mamaféle paprika volt az oka. Az szerencsére hazai. 

Zúzapörkölt Koreában

Annyira fellelkesültünk, hogy a jövőben a gulyáslevesen is elgondolkozunk, már csak azért is, mert a legutóbbi két vendégünk, Eyal és Amit (Izraelből) is kérték, hogy főzzük meg nekik ezt a magyar ételt. Hiába mondtuk, hogy itt nincs például fehérrépa vagy zeller, ők csak annyit mondtak, hogy adjuk nekik oda a hozzávalók listáját, majd ők elintézik, a mi dolgunk csupán a főzés. Visszautasíthatatlan ajánlat. 

Egyik francia barátunk (Astrid) arról is beszámolt, hogy látott egy Bread and Gulash éttermet valamelyik sétája alkalmával, ennek a felkeresése azóta is terveink közt szerepel.