Miért élhető város Szöul? I.

Annak ellenére, hogy hivatalosan 10 milliós a város az agglomerációt nem számítva, tökéletesen jól érzem magam benne. Nagyon féltem attól, hogy a Budapestnél ötször nagyobb városban nem tudom majd megszokni a tömeget, a zsúfoltságot és a forgalmi dugókat. De nem is kellett.

Nem igazán beszélhetek tömegről, még a reggeli "rush hour"-ökben sem. A metrókon mindig van elég hely, nincs heringparti sem. Az utcakép azonban nagyon eltér az otthonitól, főleg ott, ahol lakóházak vannak; az épületek egymást érik, az utcákon nyoma sincs az előre tervezésnek. Oda építenek házat, ahol még van hely, ezt nagyon jól példázza, hogy a házszámok nem sorban vannak, hanem az építés időrendi sorrendjét követik. Vagyis az a ház az egyes, amelyiket először építették fel. A kettes, amelyiket másodjára és így tovább. El lehet képzelni, hogy mekkora a káosz (számunkra), ha meg szeretnénk találni egy címet. Az más kérdés, hogy a helyieknek sem mindig biztosak a dolgukban.

Itaewon utcaképe valahonnan fentről

A városkép összességében annyiban tér el egy európaitól, hogy itt nincs egy konkrét felhőkarcoló negyed, lakónegyed, belváros, hanem kisebb csomópontok vannak. Értem itt ezalatt, hogy minden nagyobb metróállomásnál van egy üzleti negyed hatalmas épületekkel, vannak üzletek, lakóházak és bevásárló központok plázákkal vagy azok nélkül. Nehéz ezt így elképzelni, de olyan mintha sok kis Pestet raknánk egymás mellé (plusz egy pár felhőharcolót  a Szabadság térre és az Árpád-hídhoz). Ezzel a szétszabdaltsággal érték el azt, hogy nem érzed olyan nyomasztónak a nagyvárost, annak ellenére sem, hogy nem nagyon van szabadon lévő kihasználatlan terület. 

A tömegközlekedés hihetetlenül jól szervezett, nagyon sűrű a metróhálózat, összesen 11 vonal van. Ezek nagyjából le is fedik az egész várost, olyannyira, hogy mi eddig kizárólag ezzel utaztunk, akárhová el akartunk jutni. A buszoktól én még eléggé félek, hiszen a legtöbb helyen csak koreaiul vannak kiírva az állomások, így ezt a fajta utazást eddig nem használtam (annak ellenére, hogy a munkahelyem busszal 15 perc, metróval pedig 30).

A metróhálózat térképe

Nem a közlekedés az egyetlen, ami nagyon jól szervezett. Itt mindennek megvan a maga helye, még a szemétnek is. Kötelező a szelektív hulladékgyűjtés, ha nem teszed, büntetést kell fizetned első alkalommal 50.000 Won-t, visszaesőként pedig már 100.000-t. De az sem mindegy, hogy hogyan gyűjtöd. Háromféle szemét van; újrahasznosítható, ételmaradék és normál szemét. Van egy Living in Seoul című kis kézikönyvem, még Bandi egyeteméről hoztam, melyben külön 10 oldalon foglalkoznak azzal, hogyan gyűjtsd a szemetet, innen tudok mindent a témáról. A lényeg, hogy tulajdonképpen mindent újrahasznosítanak, a normál szemétbe szinte alig kerülhet valami.  A gyűjtést pedig úgy oldják meg, hogy nem sima szemeteszsákot használnak, hanem a boltban venned kell sárga (ételes) és fehér (normál) zacskókat, melyekbe belerakod a szemetet és minden este elviszik azt a házad elől. Az újrahasznosítani valót pedig csak simán egy reklámszatyorba kell tenni. Megkérdeztem, hogy az ételt miért gyűjtik külön, mivel nem értettem, hogy az miért van. A válasz: komposzt lesz belőle a termőföldekre. Nekem személy szerint nagyon tetszik ez a megoldás, otthon is ráférne egy effajta reform a szemétgyűjtésre.

De nem csak otthon figyelnek a környezetre. A még az első napok egyikén kerestük fel a Burger Kinget Új Szöulban, ahol nem papírpohárban kaptuk az üdítőt, hanem kemény műanyagban, melyet itt ugyanúgy használnak, mint az éttermekben az üvegpoharakat.

Bandi és a Burger környezettudatossága