Chateaux de la Loire (4+1)

Egy szervezett út keretében a Loire völgybe látogattunk a lányokkal az egyik októberi hétvégén. Ez a Párizstól 190 kilométerre dél-nyugatra lévő régió arról híres, hogy a folyópart mentén számos kastély található, melyek nagy része ma már állami kézben van és turisták által is látogatható. A két nap alatt négy kastélyt néztünk meg, mindegyikben volt valami különleges.

Chateau de Chenonceau

Az első a Chateau de Chenonceau, melynek minden szobája korhű bútorokkal volt berendezve, kertje pedig Versailles-hez volt hasonló. Magát az épületet minden oldalról víz vette körül, így a bejáratot is egy hídon keresztül tudtuk megközelíteni. Elképzeltem milyen lehetett egy egy szép nyári reggelen a csónakban ringatózni, hallgatni a csendet és átadni magad a nyugalomnak. Ottjártunkkor kicsit borongós volt az idő, így feltűnt, hogy magában a kastélyban is hideg van, el sem tudom képzelni, hogyan fűtötték fel télen ezeket a hatalmas kőből épített monstrumokat. Ami viszont elsőre megragadta a figyelmem, hogy minden teremben egy hatalmas váza friss vágott virágcsokor díszelgett az asztalon. (Be kell vallanom, azt hittem műanyagból vannak a csokrok, már legnagyobb megdöbbenésemre mind élő volt!) 

A hentesrészleg

Az egyik kedvenc részem a konyha és az étkező volt, melyek szintén fel voltak szerelve mindenféle réz edényekkel, tányérokkal, vágódeszkákkal és fakanalakkal. A húsfeldolgozó rész külön szobában vlt, ha elkészültek a nyulak, juhok, csirkék és egyéb állatok megtisztításával, felakasztották őket a plafonhoz rögzített óriási vaskampókra, és addig ott díszelegtek, amíg meg nem sütötték/főzték őket. 

Három emeletnyi tömény mesebeli élmény és fényképezés után már nagyon elfáradtunk, így jól esett egy kávé az esőben a bejárt melletti büfénél.

A következő állomás a Chateau D'Azay-Le-Rideau volt, ahol szintén egy viszonylag nagyobb tóra épült a kastély, ám ennek sokkal szebb kertje volt, mint az előzőnek. Itt már látható volt az ősz, a fák mindenféle színben pompáztak, és még a nap is kisütött. Az épületen belül nem mindegyik helységben voltak bútorok, de a felső szintekről a kilátás egészen szép volt az udvarra. Ha jól emlékszem itt láttunk korhű maskarába öltözött lakókat, akik a gyerekeknek tartottak foglalkozásokat, játékokat.  

A napot az egész busznyi társaság egy közös vacsorával zárta, melynél én bátran berendeltem egy steaket. Hiába kértem well-done, azaz jól átsütve, csak úgy tocsogott a vérben, ahogy kihozták.

Blois utcáin

Másnap reggel ismét útra keltünk, két kastély volt napirendre tűzve. A szállásunk a Blois nevű településen volt, nem mentünk messze, a helyi chateau-t látogattuk meg először. (Chateau Royal de Blois). Maga város nagyon hangulatos volt, sétáltunk a szűk kis utcákon, megebédeltünk egy kisebb természetesen bunkó pincéres) étteremben, majd kimentünk a folyópartra csinálni pár fotót. 

Da Vinci lépcsői

Következő állomásunk a Leonardo da Vinci lépcsőit is magában foglaló Chateau de Chambord volt. Ezek a lépcsők arról híresek, hogy két lépcsőházból állnak, melyek spirálba rendeződve vezetnek felfelé és két ember anélkül tud egyszerre fel, illetve lejönni rajta, hogy találkoznának. Elég szédítő élmény, hiszen mindeközben látod a másikat, de mégsem tudsz közelebb kerülni hozzá. Kizárólag a lépcső tetején vagy alján tudtok találkozni. Nekem nagyon tetszett. (Azóta persze hasonló koncepcióval találkoztam már az Arab Intézetben is Párizsban, ott azonban nem spirálos szerkezettel van megoldva ugyanez a hatás.)

Chambord kastélya

Maga a kastély hatalmas, az általam látottak közül legalábbis eddig a legnagyobb. Óriási hideg termei és végeláthatatlan folyosói vannak, melyek mindegyike valamilyen kisebb-nagyobb királyi, királynői, hercegi, tanácsadói, felszolgálói vagy más szobában végződnek, mindez három plusz egy fél emeleten. 

Monte Cristo kastéya

És a plusz egy. Egy további chateau élményem volt még, igaz nem a Loire völgyben, hanem Párizs egyik külvárosába, Saint Germainbe metróztunk ki Jossyval, Paolával és Klaudiával. Alexandre Dumas lakott itt, aki külön kis mini-kastélyt építtetett magának a már meglévő mellé, csakhogy nyugodtan írhasson. Ebben az új kis nyári lakban született meg a híres Monte Crosto grófjának története is, ezért sokan csak Chateau de Monte Cristo-nak hívják az egyébként If névre hallgató kis házat. A két épület egy gyönyörű szép, őszi színekben játszó, lugasos, tavas, vízeséses, patakos, barlangos kertben található, nem is csoda hogy ide menekült Dumas a város zajától, igazi mesebeli élményben volt részünk a lányokkal.