Sartre nyomdokaiban

Találtam egy jó kis irodalmi "túraútvonalat" a belvárosban, ami nyomán elindultam felkutatni Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir kedvenc kávézóit, és azokat a helyeket ahol e nagy gondolkodó a legszívesebben filozofált és beszélgetett az élet nagy dolgairól. Már az útiterv is figyelmeztetett, a Les Deux Magots sajnos mára elég sokat veszített fényéből, hiszen kizárólag turistákkal van tele, akik Sartre miatt keresik fel ezt a helyet, és az itt kapható sütemények és italok árai irreálisan magasak. Mindegy, gondoltam, azért csak megnézem, hátha kevesen lesznek. Sajnos a leírásnak tényleg igaza volt, nem igazán lehetett átérezni a 20. századi szellemi pezsgést a sok Louis Vuitton táskás olasz turista miatt. A másik híres kávézóval a Cafe de Flore-ral is ugyanez volt a helyzet, de erről legalább sikerült egy képet készítenem (hozzáteszek harmadjára, mert közben a nézelődők folyamatosan lökdöstek.)

Cafe de Flore

Kicsit arrébb bóklászva két utcával lentebb, nem túlzok, rajtam kívül egy lélek nem volt az utcán. Így letérve a turistáknak kijelölt nyomvonalról, mint pár éve Velencében ismét a valódi Párizst élvezhettem egyedül barangolva.

Mivel a környéken jártam és legutóbb nem mentem be a Notre Dame-ba, gondoltam megnézem, mekkora a sor előtte. Szerencsémre az úgy 20 méteres sor kivárása után két perc alatt már a dómban találtam magam. Itt szinte mindenhová bemehet az ember ingyen, ha a 26. életévét még nem töltötte be. De azt hiszem ide bárki ingyen mehet be nézelődni, nem volt még pénztár sem. A hatalmas rózsaablakokon átszűrődő fény pompás színjátékot festettek a templom padlózatára és óriási kőoszlopaira. Számos kisebb szentély (különböző szenteknek felállítva) szegezte a dómon át vezető utat, nekem személy szerint nagyon tetszett. 

Notre Dame belső

Sorbonne

Kicsit délebbre sétálva, átkelve a folyón a Sorbonne-t vettem célkeresztbe. Hatalmas ez az egyetemi épület, sajnos a bejáratot valahogy nem sikerült megtalálnom, így csak kívülről tudtam szemlélődni. Mellette találtam egy kisebb parkot, tele kávézókkal, elképzeltem ahogy az ide járó egyetemisták órák között kiülnek ide, cseverésznek, felfrissülnek, erőt gyűjtenek a nap hátralevő részéhez. 

Szintén ebben a városrészben található a Jardin de Luxembourg, azaz a Luxemburgi kert, ami sokkal szebb, mint a Tuillerák, legalábbis nekem sokkal jobban tetszett. Szépen rendezett virágoskertjei között és négyzetesre nyírt gesztenyefái alatt igazán jóleső volt az őszi időben sétálgatni.