Múzeum, múzeum, múzeum

Párizsban mindenhol ott rejtőzik a művészet, egyszerűen képtelenség kikerülni. Ha más nem, séta közben botlik bele az ember az ún. street art-ba, azaz utcai művészetbe. Az egyik amerikai tanáromat kérdezgettem, hogy miért pont Párizst választotta, hiszen már itt él 20 éve. A válasza egyszerű volt, ám annál lényegre törőbb: "Itt mindig találok valami újat." -monda.  

Kiszínezett behajtani tilos 

Szeretlek - a világ minden nyelvén

 És ez így is van. Legjobb példa erre az egyik kedvenc városrészem, a Montmartre, ahol van egy olyan ház, melyet bárki kedve szerint kipingálhat, festhet rá, graffitit készíthet, feldíszítheti, tényleg akármit csinálhat vele, így folyamatosan újabb arculatot és hangulatot kap nemcsak maga a ház, de a kis tér is, amire néz és a lépcsősor is, amely szegélyezi. Az egyik személyes kedvencem az Abessess metró megálló melletti kis park csempézett fala, melyre a világ minden nyelvén fel van festve a szeretlek szó. Nekem 10 percbe telt megtalálnom a magyart, persze eddig akárkinek megmutattam sokkal gyorsabbak voltak, mint én. Gábor például nem hiszem, hogy több, mint egy perc alatt bukkant rá. Igen egyszerű (minimális költséggel  elkészíthető) ám annál találóbb ötlet, és akár egy mágnes, úgy vonzza a turistákat, mindenki itt fényképezkedik előtte.

A művészek neve és magassága
a 4. emeleten - Rivoli 59

Persze máshol sem nehéz felfedezni a különböző falra hányt színes foltokat, átalakított utcatáblákat, kiszínezett oszlopokat vagy éppen falra festett képeket. Ezen a környéken például különösen sok állatmintásra festett autóakadály és korlát van. 

Rivoli 59 mottó

A belvárosban nem a street art, sokkal inkább a klasszikus értelemben vett művészet alkotásai és épületei találhatók. Személyes kedvencem a Rivoli 59 művészház, melyről ha jól emlékszem már született bejegyzés, bár nem lehet eleget beszélni róla. Ide mindenkit elvittem eddig, és a következő látogatómnak (Dorka) is mindenképpen meg fogom mutatni. Én is többször szeretek betérni, hiszen a művészek folyamatosan rotálódnak, így mindig valami újat fedez fel az ember. Legutóbb például egy olyan festőművésszel találkoztam, aki összefolyt, megdöntött, álomszerűen festett város/utcaképeket készített. Nagyon tetszett. Enivel is benéztünk, beszélgettünk kicsit az egyik alapító művésszel aki elmesélte, hogy anno ezt az épületet (akkor nem lakott benne senki) illegálisan foglalták el, és csak nagy küzdelmek és jogi hercehurcák árán tudták elérni, hogy az önkormányzat nekik adja, így most viszonylag kevés bérleti díjat fizetve Párizs központjában lehet övék ez az öt emeletnyi tömény csoda.

Igyekszem sorra venni a legjobb múzeumokat, remélem sikerül. A másik nagy kedvencem a Pompidou Center, mely gyakorlatilag az otthoni Ludwig-nak felel meg, annyi különbséggel, hogy nemcsak a modernebb műalkotásoknak ad helyet, de van itt könyvtár, étterem, színház és mozi is. Igazi kulturális mennyország.  

Szerintem "Pink Floyd" szoba

Az épület maga is nagyon érdekes, mint Zolitól megtudtam, az őszinteség koncepciójára építve megmutat mindent az épület szerkezetéből, nem takar el semmit falakkal vagy felesleges borításokkal. Ezért van az, hogy a mindenféle csöveket és szerkezeti elemeket láthatjuk kívülről és belülről egyaránt. 

Dalí

A negyedik emeleten főként installációk vannak, illetve különböző matériákból készített képek, vagy épp szobák. Az ötödik emeleten híresebb, 19.-20. századi, főleg festmények vannak, csak hogy egy pár húzónevet említsek: Pablo Piccasso, Léger, Kandinsky, Salvador Dalí, Chagall, Matisse, Miró, Klee, Andy Warhol és még nagyon sokan mások. Mondanom sem kell, hogy nem egy-egy képről beszélek, hanem emészthetetlenül sokról. Természetesen a magyarok is képviseltetik magukat, Moholy-Nagy Lászlótól és Kemény Zoltántól van több kép is kiállítva. 

Kép a Dalí-képben

Dalí - Elfolyó idő

Életem legeslegjobb múzeum élménye is a Pompidouban ért, mikor is óriási szerencsémre ingyen bemehettem az egyébként fizetős Salvador Dalí kiállításra. Körülbelül 200 képe és installációja látható idén novembertől 2013 

Andris - Picasso - Zsuzsi

márciusáig, mely elegendő mennyiség ahhoz, hogy 2-3 óra alatt az ember tökéletesen átszellemüljön és belefeledkezzen ebbe a különös és magával ragadó, nehezen emészthető világba. Emlékszem sokat nézegettem az Andris szobája falán lógó Dalí posztereket, és sosem értettem. Különös, semmihez nem hasonlítható, egyedi képek voltak ezek, most viszont szó szerint összeállt a kép. A kiállításon egy egész életművet követtünk és böngésztünk végig Enivel, a legapróbb részletekig megfigyeltünk szinte mindent, elemeztünk, beszélgettünk, magyaráztunk, kérdezgettünk, fantáziáltunk. Ilyen eksztatikus élményem még nem volt kiállításon, most is beleborzongok, ha eszembe jutnak az expozíció részletei, és az ott töltött pillanatok sorozata. Nem kizárt, hogy (ezúttal gondolom fizetősen) visszamegyek, mert óriási élmény volt. A helyzet különlegességét fokozandó el kell mondanom, hogy mi este héttől fél tízig voltunk itt, így is tömve volt a hely ám sorban nem álltunk soha. Másnap viszont a Pompidou előtt körülbelül 100 méteres sor állt, a várakozási időt pedig három órára saccolnám, minimum. 

Gyerekek a múzeumban

Pompidou

Rózsaszín füstös szoba

Még egy nagyon fontos dolog a művészetekkel és a Pomidouval kapcsolatban! Már 3-4 éves korukban viszik a gyerekeket csoportosan múzeumokat látogatni, és hogy ne legyen unalmas, kis feladatlapokkal szerelik fel őket, melyeket színezgetniük, töltögetniük kell, a kicsiknek felnőttek segítségével a nagyobbaknak egyedül. Kis hátizsákokkal, meglepően csendben járják ilyen gyerekcsoportok a termeket ismerkedve a modern darabokkal és híres alkotókkal. Ez a művészeti irányultság és alkotás iránti szeretet hiányzik az otthoni iskolai oktatásból, de nagyon! 

Méretes ülőalkamatossá

Pompidou belülről

Pompidou mozgólépcső

Andris és Moholy-Nagy László

Kemény Zoltán

Nagy ugrás, és máris az Orangerie múzeumban találjuk magunkat. Itt főleg szépművészeti alkotások kapnak helyet, Picassot persze itt is találunk Monet, Matisse, Derain, Utrillo, Soutine, Cézanne és Renoir mellett. Ottjártunkkor épp Soutine volt porondon, tőle állítottak ki körülbelül 100 képet és mutatták be életművét. Ez viszonylag kis múzeumnak számít, ám mi így is nagyon lefáradtunk a végére Mártival és Claudival. 

Soutin és dőlt házai

Nagyobb múzeum, a Musee d'Orsay, mely régen pályaudvar volt, így hatalmas és gyönyörű belső terme van. Híres órái előtt mindenki fotózkodik, mi sem hagytuk ki Enivel. A tárlat itt is igen impresszív, Van Gogh, Picasso, Monet, Manet ésatöbbi. Plusz kosztüm és ruha bemutató, amit eddig még máshol nem láttam. 

Musee d'Orsay

És az óriások óriása sem maradhat ki a sorból, jöjjön a Louvre. Megszámlálhatatlan terem és műalkotás rengeteg, milliónyi látogató, számomra méreteiből és népszerűségéből adódóan is taszító. Persze megnéztem a kötelezőket, de élvezni sosem tudtam igazán. Azért küzdeni, hogy láthass egy képet miközben az ázsiai turisták széttaposnak, nem épp a kedvenc időtöltésem egy múzeumban. Nem is múzeum, inkább raktár. Eddig tesómon kívül (akivel 5 perc alatt felszaladtunk a Mona Lisához, csináltunk egy képet és mentünk is tovább) senkit nem vittem még ide, szerintem felesleges. Persze ha 26 év alatt vagy, benézhetsz, de én fizetni nem fizetnék érte, túlhipe-olt, élvezhetetlen. Ha az ember Párizsba látogat milliónyi ingyenes látnivaló akad a városban, vagy ha mindenképp múzeum (fizetős), akkor csakis az előbb felsoroltak, semmiképp sem ez. 

Egyik kedvencem még
 általános iskolából

Milói Vénusz

Louvre

Napóleon testamentuma

A Nemzeti Levéltár általában zárva van a nagyközönség előtt, ám nekem szerencsém volt és megleshettem a több száz éves irományokat, köztük Napóleon végrendeletét is.

Rodin - A gondolkodó

 És egy kis szabadtér még a nyárból: Rodin múzeum és a szoborkiállítás. A múzeumkert tele van Rodin alkotásokkal, a legtöbbet már ismertem még rajz órákról, egy ilyen A gondolkodó. Szép nyári időben ajánlott, télen még nem próbáltam.