Nyakunkban a város

Hogy ne kelljen metróra vagy más tömegközlekedési eszközre szállnunk ma inkább a környező nevezetességeket látogattunk meg, ami hozzáteszem nem nehéz, ugyanis tényleg a város közepén, a belváros szívében lakunk. Olyan jó lenne, ha tudnék kis térképet csatolni, amelyen berajzolom merre sétáltunk, de ehhez már tényleg nincs erőm. Célba vettük a Cité szigetet a Szajnán, mivel ott található a Notre Dame, a Palais de Justice és számos cuki kis híd, amely közül nekem a legjobban a Pont Neuf tetszett, ez talán a legnagyobb.

A kötelező turista kép 

A Notre Dame-ba nem mentünk fel, mivel nem volt nálam se személyi, sem pedig útlevél, így nem mehettem volna fel ingyen. Valószínű lesz még lehetőségem körbenézni a dóm tetejéről, hiszen tényleg pár percre lakunk tőle. 

A szigeten még az Igazságügyi Palota és a Szent Kápolna volt érdekes, itt is kivártuk a hosszan kígyózó sort, ám amikor bejutottunk csak Klau tudta megnézni a Saint Chapelle-t belülről, szintén a személyi hiánya miatt én kénytelen voltam kint megvárni míg ő megcsodálja a "gyönyörű rózsaablakok vetette színes árnyakat" a templomon belül. Majd az idelátogató családtagokkal/barátokkal pótlom a lemaradást. 

Mindig is szerettem volna a Szajna parton sétálgatni, akár a filmekben a főszereplők, egyedül vagy párban, boldogan vagy szomorúan, feldobódva vagy csalódottan, de sétálni. Ma verőfényes napsütésben, turistaként, Klauval sétáltam, kíváncsi vagyok milyen helyzetben találom magam majd újra itt.

A Rue Rivolin tartottunk félig hazafelé, mikor egy Rivoli 59 elnevezésű 5 emeletes mindenféle szalagokkal feldíszített házra lettünk figyelmesek. Annyit értettünk a francia kiírásból, hogy ingyenes a belépés és hogy valami művészet. Gondoltunk egyet, bementünk, elsőre kicsit olyan volt mint a Szimpla (romkocsma) otthon, ám a ház különlegessége, hogy a helységek művészeknek vannak odaadva, akik ott alkotnak, odamehetsz hozzájuk, beszélgethetsz velük, nézheted (ha festenek, fúrnak, faragnak)  vagy hallgathatod őket (ha épp zenélnek, gitároznak), beleláthatsz a műterem rejtelmeibe, bekukkanthatsz minden kis sarokba, még a konyhába is, amit használnak. Gyakorlatilag egy művészlak, azzal a kis különbséggel, hogy aludni nem itt alszanak, csak alkotnak. Öt emeleten, mindig más művészek, hihetetlen élmény. Számos olyan kortárs alkotást találtam, amit kapásból hazavittem volna. Persze ki volt írva, hogy "nekünk is számlákat kell befizetnünk", vagyis nem lehet ingyen elvinni semmit, de venni lehet egy-két eladó alkotást. 

Egyik kedvenc

Másik kedvenc

A konyha

És ez még csak a lépcsőház!

Egyik művész alkotótere

A Szajna-partos séta és ez volt a nap csúcspontja (nameg az epres tartelette, amit ma sem hagytam ki!), bár itt elég nehéz bármit is kiemelni, mivel a város minden épülete, sarka, útja mesébe illően csodás és csak tátom a szám, kapkodom a fejem a sok szépség láttán! Nem is értem eddig hogy maradhatott ki ez a város az életemből!

Este pedig stílusosan koktélozással zártuk a napot a lakáshoz közeli bárban, a nyüzsgő párizsi éjszakában.