INSEEC

Az INSEEC Business School nevű suliba járok, ami egy magánegyetem. Azt hallottam, hogy állami egyetemre nem is nagyon jelentkeznek az itteni diákok, mivel az koránt sem ad olyan színvonalas képzést mint egy business school. Ezidáig nem sok igazi tantermi órám volt és egyik hetem sem ígérkezik túlzsúfoltnak. Hétfőnként van egy dupla Brand Management-em és pénteken vagy csütörtökön egy Cross Cultural Management, amit egy amerikai professzor tart és nagyon szuper. Az óra nyilván előre felépített tanterv szerint van kitalálva, ám az elméleti hátteret mindig megfűszerezi valamilyen saját nemzetközi tapasztalatból eredő történettel, így téve igazán élvezetessé az órát.

Mindig oldunk meg kis esettanulmányt vagy eljátszunk egy-egy szerepjátékot, illetve lesz egy nagy projekt mindegyikből, amit majd prezentálni kell. Ettől kicsit félek, főleg az angol miatt. Igaz otthon már megszoktuk, hogy szinte minden órán elő kell adnunk valamit, ez itt azonban egészen más, mivel idegen nyelven kell magad szépen és érthetően kifejezni. Persze Koreában már preziztem angolul, na de az egészen más volt. Ott én tudtam az egész csapatból a legjobban angolul, itt azért nem ez a helyzet. A legtöbben már tanultak külföldön, sokan az USA-ban, tehát jóval szebben és összefüggőbben tudják magukat kifejezni mint én.

Ami érdekes ebben a rendszerben, hogy nem tudjuk előre az órarendet, hetente újat találnak ki, változtatják, hol ez hol az van benne a programban. Most szombaton például délelőtt 11-től délután 5-ig lesz egy tömbösített Strategic Management-em, ez így egyben 3 órának számít. Azt mondták, hogy lesz egy pár óránk ami így lesz megoldva, és nem kell hetente bejárni, nekem tetszik ez a megoldás, az viszont kérdéses számomra, hogy ha csak mondjuk 5 hétvége alatt ledarálják nekünk az anyagot, majd írunk belőle egy vizsgát, az mennyire ad majd hosszú távon is maradandó tudást.  

Hatalmas könyvtárunk

Bekukkantottam az egyetemen könyvtárnak nevezett, szerintem inkább tanulószoba jellegű helységbe, ahol megdöbbenve tapasztaltam, hogy a könyvtár mindösszesen, nem viccelek, 100 könyvből áll. Ebből a marketing szekciónál olyan 5-6 könyv árválkodott egy üvegszekrény mögé zárva. Mint utólag kiderült, a sulinak van valami szerződése egy másik egyetemmel, akinek használhatjuk a könyvtárát. Ám ehhez szükségünk lenne a diákigazolványunkra, amit még mindig nem kaptunk meg. Ez a másik könyvtár a város másik végén van, az üzleti negyed mellett, tehát ha oda kell majd mennem forrást gyűjteni, akkor azt biztosan egész napos program keretében tervezem kivitelezni. 

Kissé zavaros ez az egész rendszer, bár tudtam hogy ez lesz, hiszen franciákhoz jöttem. Ami aztán tényleg nagyon vicces, hogy ezt ők maguk is tudják, és csak ennyit reagálnak rá: "you know, french administration...". Mi pedig a cserékkel köszönjük szépen...