Louvre és Tuileriák kertje

A Lovre előtti kötelező

Végre itt is nyári ruhás, meleg időnk van, így sétára adtuk a fejünket Párizs egyik legszebbnek mondott kertjében, a Les Tuileries-ben. Előtte persze tettünk egy kört a Louvre udvarában is, gyors fotó az üveg háromszög előtt és már libbentünk is tovább a napsütésben. Úgy vagyok vele, hogy egy-egy kiállítást majd mindig kinézek, nem kell egyszerre mindenen végigrohannom, van időm bőven, pláne hogy a lakáshoz is nagyon közel van, gyalog 15-20 perc séta.

Carrousel téri diadalív

A Tuileriák kertjébe a Carrousel téren álló diadalív alatt sétáltunk át. A kertben magában csalódtam, sokkal nagyobbnak, zöldebbnek és ápoltabbnak képzeltem. Ehelyett viszonylag kicsi, poros volt és csak néhol volt szépen füvesítve. Egyedül a gesztenyefák nyerték el teljes mértékben a tetszésemet, négyzetes formára vágva szegélyezték a bolyongó emberekkel tarkított kerti sétányokat.

A nagy melegben kedvet is kaptam egy kis árnyékban hűsöléshez-olvasáshoz. Szerencsére magammal vittem a még otthon elkezdett Hesse - Narziss és Goldmund-ot, így kerestem egy szimpatikus padot az egyik zöldebb terület mellett a dús gesztenyefák árnyékában és letelepedtem két órácskára. Egészen üdítően hatott rám nemcsak a könyv, de maga a tudat is, hogy Párizs egyik kertjében olvasok egy igazán jó kötetet a nyárban.

Amit ma figyeltem meg, hogy itt ha építkezni/várost bővíteni szeretnének akkor nem bontják le a régi, romosabb épületeket, hanem felújítják és a legfelső szint felé még 2-3 emeletet bővítenek. Így nemcsak a városképet őrzik meg, de egységesítik is azt, hiszen az összes ilyen plusz emelet gyakorlatilag ugyanúgy néz ki, szürke, fémes és ablakok vannak rajta. Persze ezt én csak laikusként mondom, lehet az építész társadalom másként vélekedik erről a megoldásról.

Hangulatkép a délutánból

A park legszebb része