Thaiföld vol. 2.

A Thaiföldi utazásunk utolsó harmadát Krabiban töltöttük, összesen három napunk volt kipihenni az előző rohanós napok fáradalmait, így ide nem is terveztünk nagyobb megpróbáltatásokat és kirándulásokat. Első este nagyon lazára fogtuk, miután elfoglaltuk a hotelünket (amiről pár sorral lejjebb írok majd) kerestünk egy közeli éttermet, ahol allyoucaneat keretében mindenki kedvére válogathatott a különböző finomságok között. A vacsora végén azonban közösen arra a konszenzusra jutottunk, hogy bár finom dolgok közül válogathatunk, mivel mindenből egy kicsit eszünk korántsem lakunk olyan jól, mintha mindenki rendelt volna egy-egy tálat. De én pont ezt a belekóstolós metódust szeretem a legjobban, no meg persze a gyümölcsöket a végén levezetésképp. 

Busan

A munkámról még nem sokat meséltem, ezért ezt szeretném most elsősorban pótolni. Három hónapot töltök kint létem alatt a Nielsennél, mint a Retailer Services osztály munkatársa, a feladatom pedig, hogy olyan prezentációkat állítsak össze és adjak elő, amelyek által jobban megismerhetik az európai és a globális piacokat.

Magyar zúza Szöulban

Még soha nem éltünk olyan országban, amelynek lett volna saját tengere, tengerpartja. Ez nemcsak élmény és nyaralás szempontjából új nekünk, hanem azért is, mert a hal és különféle tengeri herkentyűk kínálata hatalmas és nem mellesleg friss. Ha bármikor alkalmam nyílik rá, hogy kagylót, rákot, polipot egyek a Dél-európai államokban, nem kérdés, hogy mit rendelek az éttermekben.

Mit eszünk?

Mostanában egyre többször próbáljuk ki a helyi jellegzetességeket, mint a barbecue és a kimchi. Néhány kép arról, hogy miket ettünk az elmúlt két hétben. 

Első nap - Évi szemmel

Ma reggel landolt a gépünk Szöul-Incheon repterén 7 óra 10 perckor, pontosan a menetidő szerint. Pedig az első utunk korántsem volt zökkenőmentes. Ferihegyen több, mint másfél órát vártunk, hogy elindulhasson gép, mert valamilyen műszaki hibát észleltek felszállás előtt. Mondanom sem kell, AirFrance-ra volt jegyük, annak ellenére, hogy Zsuzsi figyelmeztetett bennünket, hogy ezzel a légitársasággal van a legtöbb probléma. A gépen ülők közül sokan le is késték a csatlakozást, nekünk szerencsénk volt, mert 3 óránk volt elérni a Párizsból induló Szöuli gépet. (Ami mellesleg szintén egy AirFrance gép, így már a csomagjaink eltűnéséért is aggódhattunk.) Szerencsénk volt, hiszen mindenki bőröndje rendre felbukkant a futószalagon, ám az én vadonatúj meseszép kis Samsonite-om eléggé összekarcolódott. De ahogy apa mondaná, egy bőrönd arra való, hogy megvédje a benne lévő dolgokat, mindegy, hogy összekarcolódik e vagy sem.