Ősz, még mindig

Nem tudom megunni. Annyira szép Koreában ez az évszak, hogy egyszerűen képtelen vagyok betelni vele. Ennyire színes fákat, gyönyörű kék éggel felette még sohasem láttam. Itt tényleg minden fa más és más színben pompázik, az egész városnak adva ezzel egy különleges hangulatot, mely folyton melegséggel tölt el. Ha tehetném naphosszat sétálgatnék a campuson, parkokban, dombokon, hegyeken, kinn a szabadban, mindegy, hogy hol, csak friss levegőn.

Jeju

     Az október 7.-i hétvégén Jeju szigetére utazott kis csapatunk. Ez Korea legnagyobb, vulkánkitöréssel keletkezett szigete. Nagy várakozásokkal vágtunk neki az útnak, hiszen korábban olyan véleményt is hallottunk róla, hogy ez az a hely, amit ha egyszer meglátogatsz, többé nem akarod otthagyni. Péntek délben indultunk a reptérre egy-egy jól megrakott hátizsákkal, 14:30-kor pedig percre pontosan felszállt a gépünk a Gimpo-ról. Ez Szöul második reptere, mely főleg belföldi gépeket indít. A jegyünk az Eastar-ra szólt, mely egyike a sok koreai légitársaságnak. Az út csupán egy óra volt, így a délutánt már a Jeju városában tölthettük, miután lepakoltunk a nagyon is jól felszerelt és igényes szállodai szobánkban elindultunk megkeresni Lee robogó bérlőjét. Két napra vettük ki a járgányokat, és két nap alatt az egész szigetet bejártuk.