Louvre és Tuileriák kertje

A Lovre előtti kötelező

Végre itt is nyári ruhás, meleg időnk van, így sétára adtuk a fejünket Párizs egyik legszebbnek mondott kertjében, a Les Tuileries-ben. Előtte persze tettünk egy kört a Louvre udvarában is, gyors fotó az üveg háromszög előtt és már libbentünk is tovább a napsütésben. Úgy vagyok vele, hogy egy-egy kiállítást majd mindig kinézek, nem kell egyszerre mindenen végigrohannom, van időm bőven, pláne hogy a lakáshoz is nagyon közel van, gyalog 15-20 perc séta.

Az első nap Párizsban

Este fél hét körül landoltunk a CDG-n szerdán, leszálláskor mindketten éreztük a csoporttársammal, hogy nagy kaland elé nézünk. Gyorsan taxiba szálltunk, 30 perc alatt pedig már a szállásunknál is voltunk. Hostelt foglaltunk három napra, mely a taxisofőrünk szerint igen drágának számít, 144 euróért. Mindegy, mi örültünk a biztos helynek, bár a becsekkolást követően szembesültünk vele, hogy a takaróhoz nincs huzat és a szoba is elég koszos, a fémcsöves, börtönben lévőhöz hasonló emeletes ágyról nem is beszélve.

Bergeni emlékképek

Bergen egy különleges kis mesevilág. Csütörtök este érkeztem meg, már akkor is láttam a buszból a kivilágított Bryggen-t ami ugye a város egyik szimbóluma.

Utolsó napok Szöulban

Koreában is beköszöntött a fagyos tél, kemény mínuszokkal küzdünk most már minden nap. Igen nagy lelki erőre van szükség, hogy rávegyük magunkat arra, hogy kilépjünk a jó meleg padlófűtött lakásunkból és még utoljára körbejárjuk a kedvenc helyeinket, vagy esetleg megnézzük az eddig kimaradtakat.

Thaiföld vol. 2.

A Thaiföldi utazásunk utolsó harmadát Krabiban töltöttük, összesen három napunk volt kipihenni az előző rohanós napok fáradalmait, így ide nem is terveztünk nagyobb megpróbáltatásokat és kirándulásokat. Első este nagyon lazára fogtuk, miután elfoglaltuk a hotelünket (amiről pár sorral lejjebb írok majd) kerestünk egy közeli éttermet, ahol allyoucaneat keretében mindenki kedvére válogathatott a különböző finomságok között. A vacsora végén azonban közösen arra a konszenzusra jutottunk, hogy bár finom dolgok közül válogathatunk, mivel mindenből egy kicsit eszünk korántsem lakunk olyan jól, mintha mindenki rendelt volna egy-egy tálat. De én pont ezt a belekóstolós metódust szeretem a legjobban, no meg persze a gyümölcsöket a végén levezetésképp. 

Az új szerelem, THAIFÖLD!

Nagy sóhaj, és persze hatalmas mosoly az arcomon, akárhányszor eszembe jut. Elöljáróban csak annyit: Mindenkinek el kell ide jutnia egyszer az életben, mesés, csodás, hihetetlen, lélegzetelállító, felejthetetlen, rabul ejtő, és persze nem utolsó sorban olcsó! Álmaimban nem gondoltam, hogy valamibe ennyire bele lehet szeretni! Azt meg főleg, hogy Thaiföld lesz az. És mégis :)

Kuala Lumpur

Életemben először volt alkalmam igazi felhőkarcoló negyedben sétálgatni, mert Szöulban ugyan sok van belőlük, mégsem koncentráltan, így az ember nem érzi át igazán ennek a "fíling'-jét. A nagy utazás első két napját Kuala Lumpurban terveztük eltölteni. Reggel 8-kor szállt le a gépünk, és mivel a szállást csak délután foglalhattuk el, rögtön neki is láttunk a városnézésnek.

DMZ

Nemrég ellátogattunk a demilitarizált zonába, azaz a DMZ-re. Ez ahely arról hírhedt, hogy az Észak és Dél-koreai területeket választja el egymástól.  Mivel a koreai háború csak a fegyverszüneti szerződés zárta le, békeszerződést azonban nem kötött a két Korea, ezért technikai értelemben mind a mai napig hadban állnak egymással, ami csak "ideiglenesen van felfüggesztve". Ezért van az, hogy például a két ország közötti határ sem államhatár mind a mai napig, hanem egyfajta demarkációs vonal. Erre a területre látogattunk el egy szervezett kirándulás keretében. Megmondom őszintén az először nem szerettem volna részt venni ezenaz úton, nem gondoltam, hogy ennyire érdekes lesz! De szerencsére a többieknek sikerült rábeszélniük, így nem maradtam ki semmiből.

Már a busz ablakából láthattuk a magas fallal körülvett,szögesdrótokkal megspékelt “országhatárt”. Az idegenvezető érdekes és vicces előadásmódja ellenére már a történetek is nagyon magukkal ragadtak. Ilyen volt például, hogy az északi, szemben lévő területeken nem láttunk fákat a hegytetőn. Ennek az oka pedig, hogy ott nincs gáz fűtés, csak fát használnak, így gyakorlatilag az összes fa eltűnt már az elmúlt télen. Nekem kicsit furcsa volt, hogy sokat beszélt arról, mi lesz majd, ha béke lesz és a két országrész ismét egyesül. Említette, hogy az út amin megyünk, a Szabadság útja, és ezen fognak majd a déliek bevonulni északra. Az idegenvezető pozitív hozzáállása ellenére is végig az az érzésem volt, hogy ez az állapot sajnos sokáig így lesz még.

Emlékszalagok a déli oldalon

A sárga csík mögül lehet csak fotózni, a korlátnál nem

A vasút, ami nem vezet sehova

DMZ

 

Ősz, még mindig

Nem tudom megunni. Annyira szép Koreában ez az évszak, hogy egyszerűen képtelen vagyok betelni vele. Ennyire színes fákat, gyönyörű kék éggel felette még sohasem láttam. Itt tényleg minden fa más és más színben pompázik, az egész városnak adva ezzel egy különleges hangulatot, mely folyton melegséggel tölt el. Ha tehetném naphosszat sétálgatnék a campuson, parkokban, dombokon, hegyeken, kinn a szabadban, mindegy, hogy hol, csak friss levegőn.

Hétvége a fiúk nélkül

Andris és Pet a hétvégét Tokióban töltötte (de rossz nekik), így Enivel itthon maradtunk és csupa olyan dolgot terveztünk csinálni, amikre a srácokat nem biztos, hogy rá tudtuk volna beszélni. Már korábban olvastam, hogy Koreában a szaunák és a fürdők nagyon híresek. Utánanéztem és pár utcára tőlünk van a környék legnagyobb szauna komplexuma, mely öt emeletes. Külön szint van a nőknek és a férfiaknak, de vagy egy koedukált emelet is, ahová mindenki bemehet.

Tapasztalatok - őszi hangulatban

Ha valaha úgy döntesz, hogy hazádat elhagyva egy másik országban próbálsz szerencsét, akkor számítanod kell arra, hogy egy teljesen új világba csöppensz. Rengeteg új, elsőre furcsa dologgal fogsz találkozni, és csak rajtad múlik, hogy mennyire tudod ezeket feldolgozni vagy befogadni. Számomra az első két hónap telt azzal, hogy a turistákra jellemző rácsodálkozással reagáltam minden újra, ami szembejött velem az utcán. Ma már vannak napok, amikor igazán otthon érzem magam Szöulban.

Busan

A munkámról még nem sokat meséltem, ezért ezt szeretném most elsősorban pótolni. Három hónapot töltök kint létem alatt a Nielsennél, mint a Retailer Services osztály munkatársa, a feladatom pedig, hogy olyan prezentációkat állítsak össze és adjak elő, amelyek által jobban megismerhetik az európai és a globális piacokat.

Magyar zúza Szöulban

Még soha nem éltünk olyan országban, amelynek lett volna saját tengere, tengerpartja. Ez nemcsak élmény és nyaralás szempontjából új nekünk, hanem azért is, mert a hal és különféle tengeri herkentyűk kínálata hatalmas és nem mellesleg friss. Ha bármikor alkalmam nyílik rá, hogy kagylót, rákot, polipot egyek a Dél-európai államokban, nem kérdés, hogy mit rendelek az éttermekben.

Jeju

     Az október 7.-i hétvégén Jeju szigetére utazott kis csapatunk. Ez Korea legnagyobb, vulkánkitöréssel keletkezett szigete. Nagy várakozásokkal vágtunk neki az útnak, hiszen korábban olyan véleményt is hallottunk róla, hogy ez az a hely, amit ha egyszer meglátogatsz, többé nem akarod otthagyni. Péntek délben indultunk a reptérre egy-egy jól megrakott hátizsákkal, 14:30-kor pedig percre pontosan felszállt a gépünk a Gimpo-ról. Ez Szöul második reptere, mely főleg belföldi gépeket indít. A jegyünk az Eastar-ra szólt, mely egyike a sok koreai légitársaságnak. Az út csupán egy óra volt, így a délutánt már a Jeju városában tölthettük, miután lepakoltunk a nagyon is jól felszerelt és igényes szállodai szobánkban elindultunk megkeresni Lee robogó bérlőjét. Két napra vettük ki a járgányokat, és két nap alatt az egész szigetet bejártuk.

Zöld és bicikli

Egyre több időt töltünk a természetben, szabad levegőn. Ez főleg annak köszönhető, hogy vége lett a nyárnak és ezzel együtt a nagy hőségnek is, beköszöntött az ősz, így az idő sokkal kellemesebb, hűvöskés lett. Én személy szerint ezt nagyon élvezem, ma reggel is mosolyogva keltem ki az ágyból a rám ragyogó napsugarak miatt. 

Sporthétvége és Yukiko

     Elkezdődött a félév egyik legjelentősebb eseménye, az egyetemek harca. Ilyenkor több sportágban (jéghoki, baseball, foci, kosárlabda és rugby) méri össze a tudását a két nagy privát egyetem a KUBS és a Yongsei. Mi ma a baseball meccs végét és a jéghokit néztük meg, ezzel letudva a legnépszerűbb amerikai sportokat. Ha már amerikai, itt is meg kell említenünk, hogy a nyugat majmolása talán itt a legszembetűnőbb. Nemcsak a sportágakat szeretik nagyon (mert játszani azt nem nagyon tudnak), hanem a gimis filmekben látható amerikai sportdzsekik is igen népszerűek a fiatalok körében. 

Esti séta a palotanegyedben

                                     

      Vasárnap délután még  megnéztük az egyik palotanegyedet, sajnos nem sokat láttunk belőle, mivel zárás előtt fél órával már nem engedtek be minket, hogy az egészet körbe tudjuk járni.  

Namdaemun Market

Délután munkám végeztével készítettem egy videót a munkahelyem környékéről, hiszen az egészen más, mint Itaewon.

Chuseok hétvége

A legutóbbi hétvégénk négy napos volt, ugyanis hétfőn tartották a hold naptár szerinti legnagyobb koreai ünnepet, a Chuseok-t. Ez náluk pont olyan, mint otthon a karácsony; ajándékokkal halmozzák el egymást, összegyűlnek a családoknál, meglátogatják rokonaikat, együtt főznek, beszélgetnek, játszanak. Ez eredetileg egy szüret, vagy aratási ünnep volt, mára azonban főképp a nagyvárosokban vesztette el a létjogosultságát és alakult át olyanná, amilyennek most mi látjuk. Koreában egyébként karácsonykor csak a párok szokták megajándékozni egymást, a valódi családi ünnepet most tartják. 

Miért élhető város Szöul? I.

Annak ellenére, hogy hivatalosan 10 milliós a város az agglomerációt nem számítva, tökéletesen jól érzem magam benne. Nagyon féltem attól, hogy a Budapestnél ötször nagyobb városban nem tudom majd megszokni a tömeget, a zsúfoltságot és a forgalmi dugókat. De nem is kellett.